"Olyan, mint egy közismert bűvésztrükk, amit végignéz az ember és esetleg még bólogat is, hogy hát igen, szépen csinálták, aztán amikor jön az a rész, amikor a közönség látja, hogy ténylegesen mi történik, már nem a trükkön ámul, hanem a gyönyörűen kidolgozott koreográfiát és a tökéletes mozdulatokat köszönti hatalmas ovációval. (...) Űroperából, akció-scifiből, divatos posztapokaliptikus vagy poszthumán regényekből elég sokat találunk magyar nyelven, ehhez hasonló, klasszikus űrhajós történetet, ami leginkább a régi galaktikás novellákat és regényeket idézi és egyúttal mégis teljesen kortárs, viszont nem nagyon."
