Menü

Gabo webshop

Facebook

Feedek

2015.05.18.

Könyvhétre jön! Helene Wecker: A gólem és a dzsinn

HannaCsilla

Helene Wecker első regénye, A gólem és a dzsinn sokáig vezette az Amazon történelmi regényes toplistáját, jelölték Nebula- és World Fantasy díjra, és elnyerte a Mythopoeic-díjat és a VCU Cabell-díjat. A könyv egyszerre kiváló történelmi regény és fantasy, amely két olyan lényt hoz össze a gyönyörűen ábrázolt háttér előtt, akik egyenként is elvinnének a hátukon egy egész könyvet.

 golem_es_dzsinn_b1_700.jpg

Fülszöveg:

Chavát egy kabbalista mágiát űző rabbi keltette életre a tizenkilencedik század végén egy férfi kívánságára, aki feleségre vágyott – ebbe az agyaggólembe azonban szokatlan módon emberi kíváncsiságot plántáltak. Miután Chava gazdája meghal a tengeren, a gólem egyedül érkezik meg New Yorkba, ahol útmutatás nélkül, önmagának kell boldogulnia.

Ahmad dzsinn, a tűz teremtménye, aki az ősi szír sivatagban született. Évszázados rabságából egy manhattani bádogos szabadítja ki, Ahmadot azonban egy törhetetlen vaspánt továbbra is ehhez a világhoz láncolja.

A gólem és a dzsinn a helyüket keresik az Újvilágba özönlő emigránsok között. Hiába ellentétes a természetük, egy véletlen találkozást követően barátságot kötnek. Hamarosan ráeszmélnek, hogy egy óvilági hatalom a nyomukba eredt –  és ez a létüket fenyegető sötétség fontos döntés elé állítja őket.

 

Részlet:

A gólem lassan életre kelt. Először az érzékei elevenedtek meg. Ujjai alatt érezte a fa durvaságát, bőrén a hűvös, nyirkos levegőt. Érzékelte a hajó mozgását. Penész és tengervíz csípős szaga csapta meg az orrát.

Egy kicsit jobban felébredt, és már tudta, hogy van teste. A fát érzékelő ujjbegyek hozzá tartoztak. A levegőn fázós bőr az ő bőre volt. Megmozdította egyik ujját, csak hogy lássa, képes rá.

Volt a közelében egy férfi . Ott lélegzett. A nő ismerte a nevét, és azt is tudta, hogy kicsoda. Ő volt a gazdája, létezése oka és célja – az ő góleme volt, aki az akaratát szolgálja. És jelen pillanatban a gazdája azt akarta, hogy nyissa ki a szemét.

A gólem kinyitotta a szemét.

Gazdája ott térdelt fölötte a félhomályban. Arca-haja úszott a verítékben. Egyik kézzel a láda peremébe kapaszkodott – a másikat gyomrára szorította.

– Szervusz! – suttogta. Nevetséges módon szégyenlősség szorongatta a torkát. – Tudod, ki vagyok?

– Te vagy a gazdám. Otto Rotfeldnek hívnak. – A hangja tisztán és természetesen, bár kissé mélyen csengett.

– Így van – mondta, mintha egy gyerekkel beszélne. – És azt tudod, hogy te ki vagy?

– Egy gólem. – A nő elhallgatott, mint aki gondolkodik. – Nincs nevem.

– Még nincs – mosolyodott el Rotfeld. – Ki kell majd találnom egyet. 

Egyszerre fájdalmasan elfi ntorodott. A gólemnek nem kellett megkérdeznie, miért, mert ő is érezte a tompa fájdalmat, a férfi szenvedésének visszhangját.

– Neked fájdalmaid vannak – mondta nyugtalanul.

– Semmiség. Ülj fel!

Felült a ládában, és körülnézett. A petróleumlámpa erőtlen fénye a hajó ringatózásával egy ütemre kóborolt odabenn. Hosszú árnyak nyúltak meg és húzódtak aztán vissza a poggyászokból és dobozokból álló halmok között.

– Hol vagyunk? – kérdezte.

– Egy hajón, épp átkelünk az óceánon – közölte Rotfeld. – Úton vagyunk Amerikába. De óvatosnak kell lenned. Sokan vannak ezen a hajón, és ha megtudnák, mi vagy, félnének tőled. Még az is lehet, hogy megpróbálnának bántani téged. Itt kell feküdnöd mozdulatlanul, amíg partot nem érünk.

A hajó erősen megdőlt, mire a gólem megkapaszkodott a láda peremében. 

– Minden rendben – suttogta a férfi . Reszkető kézzel simított végig a nő haján. – Itt, mellettem biztonságban vagy – mondta. – Az én gólemem.

Felnyögött, a fedélzet fölé görnyedt, és öklendezni kezdett. A gólem bánatosan nézte.

– Egyre rosszabbul vagy.

Rotfeld köhögött, és kézfejével törölgette a száját.

– Már mondtam, hogy semmiség – közölte.

Megpróbált felállni, de megtántorodott és térdre rogyott. Riadalom hulláma söpört végig rajta, ahogy lassanként felismerte, valami valóban nincs rendjén.

– Segíts! – suttogta.

A parancs villámcsapásként érte a gólemet. Fürgén felkelt a ládájából, Rotfeld fölé hajolt, és úgy emelte fel, mintha csak egy kisfiú lenne. Kezében gazdájával, a dobozokat kerülgetve ment végig a raktéren, aztán föl a keskeny lépcsőn, ki a fedélközbe.

Címkék: Wecker

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr817469848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

damoqles 2015.06.10. 19:13:20

Nem akarok sekélyesnek tűnni, de ez a borító *ilyen* közel áll hozzá, hogy elvegye a kedvem az egésztől. Valami komolyabbat, elegánsabbat nem lehetett volna? Ezek az arcok, szemek, ajkak a fiatal lányokat célzó keleti képregényeket juttatják eszembe - valahogy nem az jött le az ismertetők alapján, hogy a könyv ilyesféle hangulatot/témákat célozna meg. Egymás mellé rakom ezt a képet és az eredeti, diadalíves borítót, és egyszerűen nem értem a döntéseteket.

Maradok hívetek.

HannaCsilla · http://kleinheincz.wordpress.com/ 2015.06.11. 09:38:41

@damoqles: Sajnáljuk, hogy nem jön be a borító - nekünk a keleti képregények nem ugrottak be róla, bár az tény, hogy mi is úgy éreztük, elsősorban a nőket/lányokat célozza. Az eredeti borító elengedésének több oka van (például, hogy egy átlag magyar olvasónak nem jut rögtön eszébe a diadalívről, hogy "New York" és XIX. század vége).
A könyvvel ennek ellenére szerintem érdemes próbát tenned, itt egy részlet: issuu.com/gabokiado/docs/km_a_golem_es_a_dzsinn_lapozo

damoqles 2015.06.11. 13:13:23

"A könyvvel ennek ellenére szerintem érdemes próbát tenned"
Welp... az a helyzet, hogy szerintem is.