Menü

Gabo webshop

Facebook

Feedek

2013.06.20.

Smythe kedvenc SF-regényei, 1. rész

r_g

spaceman-egg.jpg

A felfedező szerzője olvasóként is nagy barátja a SF-nek, és a honlapján összegyűjtötte 50 kedvencét: itt a lista első fele!

Frankenstein, Mary Shelley, (1818) Bla, bla, bla, de tényleg, annyira, de annyira jó.

Síkföld, Edwin Abbot  (1884) Csak ennyit tudok: fel nem foghatom, mennyire észbontó lehetett ez a regény, amikor először kiadták. Még mindig az.

The Purple Cloud, M. P. Shiel (1901) A legtúlírtabb könyv, amit valaha olvastam. Mégis, a sok városégetés és őrület fényében ez nem igazán zavar.

A vaspata, Jack London (1908) Az Ember Testvérisége.

Fury, Henry Kuttner (1947) Klasszikus víz alatti, vénuszi bosszúsztori: hálás vagyok a gyerekként könyvtárban töltött szombatoknak, hogy rábukkantam.

1984George Orwell (1949) Engem ezért kéne bezárni a 101-es szobába: majdnem kifelejtettem a listáról. Gőzöm sincs, hogyan.

Marsbéli krónikák, Ray Bradbury (1950) Fiatalabb koromban szerettem ezt az SF-stílust: ahol a tudománynak nem volt jelentősége, csak maszatolás ment vele a cselekmény érdekében.

Alapítvány, Isaac Asimov (1951) Kérek szépen egy Apple-márkájú Ősradiánst oktatási célból.

A Venus-üzlet, Frederik Pohl & Cyril M. Cornbluth (1952) Ez teljesen elmebeteg. (Megbízható források szerint egyébként imádni fogom az Átjárót, de még nem jutottam hozzá.)

A gyerekkor vége, Arthur C. Clarke (1953) Életem első idegen-inváziós könyve. 

The Paradox Men, Charles Harness (1953) Eszetlen mértékben szórakoztató. És meglátogatják a Napot! 

The Chrysalids, John Wyndham (1955) Vallás és apokalipszis: ki ne szeretné?

Tigris! Tigris! Alfred Bester (1956) Gully Foyle közvetlenül felelős A felfedezőért.

A Case Of Conscience, James Blish (1958) Szeretem a vallás és a földönkívüli élet közti hidat: hogy milyen kérdéseket vet fel vallásról és halandóságról egyaránt.

Hozsánna neked, Leibowitz! Walter Miller (1959) Mert egy jó poszt-apokaliptikus szerzetesnek nem tudok ellenállni.

A Titán szirénjei, Kurt Vonnegut (1959) Így megy ez: nem Az ötös számú vágóhidat választottam.

Solaris, Stanislaw Lem (1961) Őszinte leszek: azért olvastam el, mert szerettem a Tarkovszkij-filmet. A könyv legalább ennyire jó, ha nem jobb. Olyan módon filozofikus, ahogy én nem tudok az lenni, és a mai napig odavagyok az elképzelésért, hogy a más fajokkal való kapcsolatteremtésnél a kommunikáció is más. (Lásd még: Konzulváros.)

Vízbe fúlt világ, J. G. Ballard (1962) Mert Kerans utazása az egyik kedvencem az irodalomban.

A fekete felhő, Fred Hoyle (1964) Ezt csak nemrég olvastam. Imádtam, és nagyon relevánsnak éreztem az aktuális érdeklődési területeimet illetően.

Ubik, Philip K. Dick (1969) Ha nem ezt, akkor a Csordulj, könnyemet választottam volna, de úgy gondoltam, hogy utóbbi esetben (apró, jelentéktelen) forradalom tört volna ki.

Az éneklő hajó, Anne McCaffrey (1969) Úristen, mennyire akarok egy agyhajót.

Galaxis útikalauz stopposoknak, Douglas Adams (1979) Azért olvastam el, mert a suliban mindenki elolvasta. Ez persze nem jelenti azt, hogy a felhajtás miatt egy kicsit is kevésbé szerettem.

Örök háború, Joe Haldeman (1979) Tipikus könyvtári találat: azon könyvek egyike, amelyeket azért vettem ki, mert elképesztő űrhajók voltak a borítón. Kamasz elmémre pedig iszonyú nagy hatást gyakorolt a történet.

Riddley Walker, Russel Hoban (1980) Az egész eggy hangyánnyit zseniális vót.

Lanark, Alasdair Grey (1981) Unthank változatlanul kedvenc alter-városaim egyike.

 

Hamarosan közöljük a lista második felét is!

(forrás)

Címkék: sci-fi Smythe

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr645370296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.