Menü

Gabo webshop

Facebook

Feedek

2013.08.13.

Rothfuss a világépítésről

r_g

Le_Nom_du_Vent_w.jpg

Sokat elmond Rothfuss pozíciójáról és könyveinek színvonaláról, hogy elég volt két regényt írnia, és már szaktekintélyként nyilatkozhat a világépítési stratégiákról. Idén júniusban is így tett: a "tovább" után magyarul olvasható egy rövid kérdezz-felelek a témáról.

Hol érdemes elkezdeni a világépítést?

Nincs olyan, hogy „ezt és ezt kéne” csinálni: mindenkinek más működik. Én másodlagos világ-építésben utazom, mint Tolkien: létrehozok egy új világot, és elmesélek egy benne játszódó történetet. Persze még akkor is saját világot kell teremteni a sztorinknak, ha a mi valóságunkban játszódik.

A folyamatnak két része van: az első maga a világteremtés, a második a világ összekapcsolása a történettel. Nem érdemes a kitalált világunk minden egyes elemét beépíteni a történetbe. Annak, amit az író tud a világáról, szerintem olyan 10%-a szerepeljen a történetben. Nálam ez úgy 4%.

Milyen világépítési stratégiáid vannak?

Kettőről tudok, a két végletről. Az egyik a rögeszmés, túlontúl aprólékos világépítés, a másik a hagyományos „díszletezés”.

Én az előbbi kategóriába tartozom. Ennek az az előnye, hogy az ilyen aprólékosság súlyt ad a könyvnek, míg más regények papírvékonynak tűnnek. A hátránya az, hogy iszonyú sok időt igényel.
Persze nem muszáj 1000 órát eltölteni világépítéssel. A másik véglet az, hogy úgy állunk hozzá, mintha egy filmes díszletet építenénk: összekalapáljuk a deszkákat, rájuk dobunk egy kis festéket, és kész is a város.

Hol kezdesz hozzá a világépítéshez?

Elgondolom, hogy az adott figurának mondjuk el kell töltenie egy kis időt egy nagyvárosban, ami olyan, mint London az ipari forradalom idején.

Hol épülnek nagyvárosok? Kereskedelmi utak metszéspontjában. Amik összefüggésben vannak a folyókkal. Honnan jönnek a folyók? Vannak víztározók és egyebek. Újra és újra fel kell tenni egy újabb kérdést.
Világosan kell látnunk, mik a kulturális különbségek a mi világunk és a teremtett világ között.

Hogyan mutatod be a világot az olvasónak?

Nagy a kísértés, hogy először mutassuk be a világot, tudjuk le, hadd haladjon a sztori. De ez a lehető legrosszabb döntés.

Szerintem tartsuk vissza az információkat az olvasótól. Így tudjuk felcsigázni az érdeklődését.

Hogyan néz ki nálad a világépítés gyakorlati oldala?

Van egy vázlatos térképem, jegyzetelek, és gondolkodom. De a jegyzetelés nálam nem olyan szigorú, nincs egy pipálgatható listám. Eleve nem vagyok összeszedett típus.

Mi a legjobb/legrosszabb módja a teremtett világ bemutatásának?

Ne legyen olyan jelenet, hogy egy szereplőnek eszébe jutnak a sárkányok, mire egy másik felöklendez egy 20000 szavas bekezdést a témáról. A kiselőadás-módszer szörnyű.

Én azt szeretem, ha a karaktereim vitatkoznak valamiről. Párbeszédben kerül bemutatásra a világ, és ez dinamikusabb. Például elindulhat egy beszélgetés két figura között arról, hogy a sárkányok valóban léteznek-e.

Mi a kedvenc, világépítéssel kapcsolatos elemed, amit még nem használtál?

Egy olyan valutarendszer kidolgozása, amely az adott világ kulturális fejlődésében gyökerezik.

Honnan tudod, mit érdemes megtartani, és mit nem?

A történet a király. Ha valami olyasmit teszünk bele a könyvbe, ami nem a sztori haladását szolgálja, hibát követünk el. Szokták mondani, hogy ha romantikus regényeknél meg lehet állapítani, a szerző melyik ponton kezdett magához nyúlni, akkor túl messzire ment.
Ez igaz a világépítésre is. Ha nem a sztori érdekében, hanem a saját szórakoztatásunkra csináljuk, túl messzire mentünk.

(A fordítás az alábbi szöveg rövidített változata.)

Címkék: interju Rothfuss

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr645458666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.