A Londoni Könyvvásáron volt alkalmam találkozni Ben Aaronovitch-csal, a London folyói írójával, aki élőben ugyanolyan szellemes és jó kedélyű, mint könyveinek főszereplője, Peter Grant – bár a hasonlóságok itt véget érnek, mert mint kiderült, Peterrel ellentétben ő nem tud főzni és az életét sem borítják fel rendre a furábbnál furább alakok (csak amennyire ez a mágiamentes életben általános).
A magyar kiadás nagyon tetszett neki, elvégre egynémely másik európai nyelvvel ellentétben ebből aztán még szótöredékeket sem érthetett. (Azért az első fejezet szóvicces címét el kellett magyaráznom, hogyan oldotta meg a fordító, Pék Zoltán, aki egyébként derekas munkát végzett a poénokkal.)
Ben elmondta, hogy Peter Grant teljes fegyverzetben pattant ki a fejéből (ritka dolog ez még a profi íróknál is), és bár az a tény, hogy színesbőrű, nem jelentett akkoriban politikai állásfoglalást, azon kevés dolgok egyike volt, amelyekhez mindenáron ragaszkodott, mikor tető alá hozták a filmsorozat-szerződést. Mert a Peter Grant sorozatból tévésorozat is készül a BBC-nél, rögtön a Jonathan Strange & Mr. Norell után, Ben fontos feltételei közül a másik is teljesült: a forgatókönyvek írásában is közre fog működni, így biztosak lehetünk benne, hogy a megszeretett karakterek nem fognak megváltozni.
Láttunk egy föld alatti folyót (illetve, mivel a felszínen sétáltunk, annak hűlt helyét), és Ben megmutatta az épületet, ahol mindazon dolgok történnek, amikről azt hisszük, a Scotland Yardban csinálják.
Mint elmondta, nem gondolta volna, hogy a könyvei ekkora sikert érnek el. Amikor belefogott a London folyóiba, épp le volt égve, és úgy döntött, azt ír, amit szeretne – és ez bejött neki, olyannyira, hogy most már el sem tud menni conokra, mert megszállják a rajongók, pedig ő maga is szívesebben venne részt olvasóként.
De azért elég jól tűrte, hogy egy fénykép erejéig rajongóvá váljak és közös selfie-t készítsek vele (jóval magasabb nálam, ezért ő lehajolt, én meg lábujjhegyre álltam).
Kérdeztem Bentől, meddig írja a sorozatot. Azt felelte: ameddig élvezi vagy meg nem tud venni egy tengerjáró jachtot. De talán még azután is.
Reméljük, még jó sokáig.