Nem titok, hogy az Ólomerdő egy sorozat nyitánya, és a második kötet még idén megjelenik. A mai bejegyzésből kiderül, összesen hány kötet várható, és az is, hogy a történetek milyen öntörvényűek lehetnek, néha nem hagyják magukat konvenciókba préselni.
Egyelőre úgy néz ki, hogy öt történet, vagyis három kötet alkotja majd a sorozatot, utána pedig búcsút intek az Ólomerdő világának. Hogy miért épp öt történet, vagy ha öt, akkor hogyhogy nem mind „igazi” regény, az a mesemondó önkénye miatt alakult így. Ugyan a teljes történet Emeséről szól, vannak olyan mozaikok, amelyek nem csak hozzá tartoznak, és ezek is teret követelnek maguknak. Lóna és Rabonbán története szorosan kapcsolódik Emesééhez, mégsem azt folytatja, vagy legalábbis nem úgy, hogy külön regényt követelnének maguknak.
Szerintem, ha egy író felduzzaszt egy novellát vagy kisregényt regénnyé, hogy „rendes” folytatást írjon, az meglátszik. Miért kéne megalkudnom és olyan formát kényszerítenem a történetre, amelyben nem érzi magát kényelmesen, csak hogy igazodjak a trilógiák formai konvencióihoz?
Persze, az, hogy megengedhetem magamnak ezt a kis lázadást, jelenthette volna akár azt is, hogy az egész Ólomerdő sorozatot elkapálhatom, hiszen melyik kiadó vágna bele a folytatásba, ha az egyes részek terjedelme ennyire eltér? Igazat megvallva, amikor majdnem két éve befejeztem Lóna kisregényét, pontosan emiatt voltak aggályaim, vajon találok-e kiadót neki. A Gabót találtam, mivel nem akartam ott megjelenni, ahol akkoriban szerkesztőként dolgoztam, és már minden úgy tűnt, sínen van, amikor a sors kicselezett, és végül juszt is a Gabónál lettem szerkesztő. A kocka viszont már el volt vetve, így itt fog megjelenni a sorozat, egységes dizájnnal, és ezúttal nem kell újabb 7 évet várni a folytatásra sem. (Tényleg. Megígérem. És azt tudjuk mind, mit jelentenek az ígéretek…)
Az Üveghegybe kerülő két történet Lóna és Emese útkeresése, utánuk pedig az Ezüstkézben végre visszatérek Rabonbánhoz és minden felborul, hogy aztán új világ alakuljon ki a régi helyén. Hogy milyen lesz? Kacskaringós, annyi bizonyos. És annyira igaz, amennyire csak tőlem telik.
