"Stony kivezette Rubyt az utcára. Mindkettejüknek rettenetes dolgokat kellett tenniük, amíg kijutottak a városból. Zombikat – vagyis embereket – öltek és csonkítottak meg. A történetet magad is elképzelheted, ismered a hozzávalókat:
Árnyékok.
Füst.
Homályos körvonalú, dülöngélő alakok az árnyak közt és a füstben.
A hirtelen felismerés, hogy a hősöket körülveszi több száz zombi, például a következők: egyenruhás zombi (a rendőr az alap, extra pont jár az apácákért, a játékvezetőkért és a bohócokért), gyerek zombi, láb nélküli zombi.
Sikolyok fegyverropogás közben.
Annak felismerése, hogy a legközelebbi zombi egy barát/rokon/szeretett személy.
A kis híján halálos tétovázás egy zombivá változott barát/rokon/szeretett személy megölése előtt.
Zombik visszaverése rögtönzött kézifegyverrel.
Versenyfutás a menekülőjárműig. Valaki megbotlik, aztán felsegítik.
Ügyetlenkedés az ajtóval. Az utasülés ajtaja váratlanul beragad, belülről kell kinyitni.
Az áldozatot megmenti a társa képkereten kívülről leadott, váratlan lövése.
A jármű ajtaja pont akkor csukódik be, amikor a zombik odaérnek. Az ablak betörik.
Több zombi rohan a gyorsuló autó után.
Az áldozat azt mondja: „Azt hiszem, megúsztuk.”
Az áldozat rájön, hogy egyáltalán nem úszták meg.
Stb.
Mégis érzékletes leírásra vágysz. Színes beszámolóra arról, milyen látni, hallani és érezni, amikor az autó elüt egy emberi testet. Hasonlatra, amely leírja a szélvédőt pettyező vér és zsigerek mintázatát. Esetleg még hangutánzó szavakra is. Ka-bumm. Bang. Reccs!
Vagy talán azt szeretnéd, ha olvashatnál a felkelő nap különös szépségéről a holttestekkel teli országút fölött, meg a krómon és az üvegen megcsillanó napsugarakról."
(425-6. oldal)