A Riverfront Times alapos cikket közölt Ann Leckie-ről, a Mellékes igazság írójáról, amelyben utánajárt, minek köszönheti a sikerét, és kicsoda is tulajdonképpen Ann Leckie? 

Ann Leckie a sci-fi következő ásza?

Ann Leckie átpörgeti a kis faasztalon felhalmozott elutasító leveleket. A Webster University könyvtárának egyik karosszékében ülő írónő ősz hajú, 48 éves, és a könyvmolyokra jellemző fekete keretes szemüveget visel. Halk szavú, szinte félénk, de azért akad egy-két jel, ami arra utal, hogy nem tipikus kertvárosi anyuka – ilyen például ragyogó, élénknarancs színűre festett lábujjkörme az asztal alatt.

– Ez a kedvencem – suttogja, majd kivesz egy levelet a halomból, és idéz belőle:

„Kedves Mr. Leckie! Köszönjük, hogy lehetővé tette számunkra, hogy belenézzünk ebbe a kéziratba, de úgy találtuk, nem igazán felel meg jelenlegi igényeinknek.”

– Persze biztos csak elütés volt – nevet Leckie.

Mert megteheti, hogy nevessen ezeken a múltbeli kudarcokon: Mellékes igazság című 2013-as debütregénye a közelmúlt egyik legnagyobbra tartott sci-fi könyve, őt pedig a műfaj következő sztárjaként emlegetik. Leckie becslése szerint a kötet eddig 30000 példányban kelt el, és 10 nyelvre fordították le.

– A siker oka részben az ő személye – állítja John Scalzi, a Vének háborúja sorozat népszerű szerzője. – Ő Ann Leckie, egy nő és anya, aki éveket töltött a gyerekei felnevelésével. Zenei tanulmányokat folytatott. Mindez együtt valahogy kiadja Ann Leckie-t, egy egyedülálló hangot. Részben pontosan ezért tarol annyira a Mellékes igazság az idei díjátadókon. Mindenki érzi, hogy nem mindennapi hanggal van dolga.

Az űroperaként is emlegetett Mellékes igazság elismerő fogadtatásban részesült vállaltan feminista nyelv- és genderfelfogása okán. A könyvet lépten-nyomon Ursula K. Le Guin, C. J. Cherryh és Iain M. Banks legjobb műveihez hasonlítják. Az Orbit Books már le is szerződött Leckie-vel egy trilógiára, amely a regény világában játszódik.

Érdekes, hogy Leckie pont most aratott sikert, és az a tény sem mellékes, hogy olyan regénnyel futott be, amely nem csak egy erős női főhőst helyez a középpontba, hanem nemtől függetlenül minden karakterére a „she”-vel, vagyis a nőnemű személyes névmással utal. [A magyar nyelv persze erre a játékra kevesebb teret ad, de a fordításban azért igyekeztünk közvetíteni a szerzői szándékot.] A sci-fi közösség alig egy évvel ezelőtt forrongott a szexista vádaskodásoktól, és mintegy reakcióképpen, a 2013-as Nebula-díjátadón – a díj közel 50 éves történelmében először – minden nyertes nő volt.

Természetesen Leckie is tudja, hogy ez az irodalmi közösség nem először küzd meg a nemekkel és egyenlőséggel kapcsolatos problémával.

– Néha elég cinikusan gondolok erre az egészre – ismeri el Leckie. – De szeretném azt hinni, hogy most elértük a kritikus tömeget.

A női és kisebbségi írók növekvő száma szembenézésre kényszeríti a SF közösséget, állítja a többszörös díjnyertes Nora Jemisin. Jemisin minden alkalmat megragad arra, hogy felhívja az írók és rajongók figyelmét arra, hogy a műfaj még mindig nem kezeli egyenrangúan a női és kisebbségi szerzőket.

– A sci-fi és fantasy-közeg, mint a legtöbb geek terület, évtizedekig elbarikádozta magát a probléma megtárgyalásától azzal, hogy azt kommunikálta: „Hé, egy pillanat, minket vertek rendszeresen a suliban, mi vagyunk a számkivetettek.” Ez viszont ordas nagy hazugság.

A geek bajtársiasság olyan kultúrát építhetett ki, amely kritikátlanul viszonyul önmagához, állítja az író Steven Gould, aki idén második éve a SFWA elnöke.

– Régóta próbálunk nagyon elfogadóak lenni, és ez alatt a toleranciát értem – mondja Gould. – De ez néha azt jelentette, hogy olyan viselkedésmódokkal voltunk toleránsak, amikkel szemben nem lett volna szabad.

És ennek csúnya következménye lett. A közelmúltban több eset is nagy publicitást kapott, amelyben férfiak taperoltak vagy követtek nőket különböző SF-rendezvényeken, és ennek hatására sok szervezet – többek között az SFWA – foganatosított bizonyos, efféle zaklatást megakadályozó intézkedéseket. De a probléma ettől még fennáll. Leckie maga is döbbenten tapasztalta, hogy egy „visszaeső zaklató”, akit a magaviselete miatt korábban már kitiltottak több rendezvényről, szabadon járt-kelt az idei WisConon.

– Az erről folyó diskurzus manapság inkább valamiféle visszajátszásnak tűnik, mintha ugyanazt a lemezt pörgetnénk ezredjére – véli Leckie. – Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy a női jelenlét az idei Nebulán valamiféle utópia hajnala. Annyi biztos, hogy reménykeltő jel.

A Mellékes igazság több szálon futó cselekményének főhőse Breq, aki utolsóként élt túl egy Toren Igazsága nevű 2000 éves csapatszállító űrhajót. Toren Igazsága az emberi utasai mellett több ezer emberi hullát vagy „mellékest” is szállított, amelyeket a hajó MI-jének felügyelete alatt fel lehetett éleszteni. Breq az egyik ilyen halott katona testében élte túl az űrhajó felrobbanását. A történet azt követi nyomon, Breq hogyan próbál bosszút állni.

A könyv nyitása felfedi Leckie másik nagy ötletét: azt, hogy Breq kultúrája, név szerint a radchaai nem tesz különbséget a nemek között.

– Csak arra gondoltam, érdekes lenne teremteni egy olyan fiktív társadalmat, amely számára egyáltalán nem fontos a nemi különbségtétel. Van náluk is, csak irrelevánsnak tartják. Beleszerettem az ötletbe, aztán sok szakmabeli úgy reagált a kéziratomra, hogy „A névmás-dolog miatt ezt soha nem fogod eladni.”

Ez a komplex elképzelés egy katolikus családba született írótól származik, aki szerint vallásos szülei soha nem nézték jó szemmel lányuk geek hajlamait.

– Nem voltak oda a sci-fi rajongásomért, remélték, hogy majd egyszer kinövöm.

Leckie 1966-ban született, az ohiói Toledóban. A szülei mindig is bíztak benne, hogy író lesz belőle, de úgy képzelték, „igazi irodalommal” fog foglalkozni.

Leckie 1989-ben végzett a Washington University zene szakán, de az ezt követő években olyan állásokat vállalt, amelyeknek nem sok köze volt a diplomájához. Kilenc évig pincérnősködött az egyetemi fakultás klubjában, hogy aztán különböző átmeneti munkák között ingázzon. 1996-ban hozzáment David Harre-hez, és vettek egy házat Shrewsburyben. 1996-ban adott életet Aiden nevű lányának, akit 2000-ben követett fia, Gowen. Úgy döntött, otthon marad velük, bár mellékállásban helyettesként dolgozott egy menzán.

– Korábban soha nem próbálkoztam meg komolyabban az írással, csak amikor már pár éve otthon voltam a gyerekekkel, és úgy éreztem, az agyam kifolyik a fülemen. Szeretem őket, de azért elég kemény dolog teljes napokat tölteni a gyerekeinkkel úgy, hogy mással nem tudunk beszélgetni, pláne az elején, amikor még beszélni sem tudnak. Úgyhogy kerítenem kellett valamilyen elfoglaltságot.

2005-ben jelentkezett és felvették a neves Clarion West Writers Workshopba, egy hat héten át tartó sci-fi/fantasy írói programba Seattle-ben, ahol csak tizennyolcan kapnak lehetőséget évente.

Leckie és osztálytársai a legendás feminista SF-szerzőnél, Octavia Butlernél tanultak. Miután hazatért, elkezdte írni a Mellékes igazságot.

– Sokszor félretettem, hogy később visszatérjek hozzá. – Az írónő hat évig bajlódott a regény komplex cselekményszálaival és súlyos témáival. – Hosszú időbe tellett, mire sikerült összeszednem a bátorságot a megírására.

A kész művel 2012-ben kezdett házalni, és viszonylag gyorsan talált is egy ügynököt. Az Orbit Books lecsapott a könyvre, de Leckie ügynöke közvetlenül a szerződés aláírása előtt még előállt néhány javaslattal. Az egyik az volt, hogy ezt a névmás-dolgot ejteni kellene.

– Erre azt mondtam, „Kizárt, én ezen nem változtatok. E nélkül nincs szerződés.” Írtam neki egy hosszú e-mailt, ő meg nagyjából úgy reagált, hogy „Ja, jó.”

A Mellékes igazság 2013 októberében került a boltok polcaira, és szinte azonnal felfigyeltek rá.

Az írónő a szüleinek ajánlotta a könyvet.

Leckie ma újra St. Louisban lakik, és teljes állású íróként dolgozik. Májusban elküldte a szerkesztőinek az Ancillary Sword, a trilógia második kötetének kéziratát. A regény elvileg idén októberben jelenik meg.

Az írónő állítása szerint nem csak a siker lepte meg, hanem az is, hogy erre a felhajtásra pont akkor került sor, amikor nemrég még olyan zavarba ejtő téma volt a nők helyzete a sci-fiben.

– Részben azért döbbentem meg a sikertől, mert nagyon is képben voltam azzal kapcsolatban, milyen párbeszéd zajlik a témáról a SF-közösségben – mondja, és hátradől a Webster University könyvtárának karosszékében, előtte a régi elutasító levelekkel.

Azt állítja, reményei szerint ez a siker legalább ösztönzi majd a többi sci-fi írót arra, hogy másképp gondolkodjanak a női karakterek szerepéről és általánosságban véve a genderről.

– Bízom benne, hogy a szerkesztők és kiadók azt mondják majd: „Végül is ez a Mellékes igazság elég jól teljesített, megkockáztathatunk még egy ilyen könyvet.” De még ennél is jobban remélem, hogy sok olyan író lesz, aki ránéz a könyvemre és azt mondja: „Ez a nő nem ment elég messzire.”

(A szöveg az alábbi cikk rövidített változata:

http://blogs.riverfronttimes.com/dailyrft/2014/06/is_ann_leckie_the_next_big_thing_in_science_fiction.php)