Liliane, a Művészet nyelve blog gazdája interjút készített Kleinheincz Csillával fordításról, írásról és az Ólomerdő világáról. No és a GABO SFF sorozatról...
„Kedvenc könyved a kiadói palettáról?
Nagyon nagy hatással volt rám annak idején Robert Holdstock Mitágó-erdője, és már évekkel ezelőtt szerettem volna magyar kiadásban látni. Örülök, hogy ez végül megvalósult – alapműről van szó, amely számos más fantasy íróra komoly hatást gyakorolt. De jól szórakoztam a London folyóin, a Síkvándoron is, a Mellékes igazságot olvasóként is szeretem, Moskát Anitában pedig a magyar fantasy nagy reménységét látom – és persze vannak még könyvek a gyártósoron, amikért szintén nagyon lelkesedem.
Fogadtok kéziratokat?
Természetesen. Én nagyon hiszek abban, hogy vannak Magyarországon jó SFF írók, csak egymásra kell találnunk.
Mit tanácsolsz a kezdő íróknak?
A legfontosabbak ezek: sokat kell olvasni, jót is, rosszat is, zsánert is, szépirodalmat és szakkönyveket, hogy legyen egy képünk az irodalomról, amihez mérni szeretnénk magunkat. Aztán sokat kell írni. Az első írásokat valószínűleg kukába kell majd dobni, de ez nem baj, ez természetes velejárója a fejlődés folyamatának – hibát követ el az, aki úgy gondolja, az írása rögtön jó lesz. Ez nemcsak tehetség kérdése, de szorgalomé is. Fontos továbbá az is, hogy merjünk rosszat írni. Ha munkál bennünk egy történet, valami mondanivaló, adjunk neki hangot, még ha a kis hang azt is mondja a fejünkben, hogy "á, úgysem fog sikerülni". Lehet, hogy tényleg nem sikerül, de akkor is tanultunk abból, hogy megírtuk. Figyeljünk oda az emberekre, a világra, legyen szemünk a furcsaságokra, a napi rutinra is, ami friss szemmel érdekes lesz újra. Akkor fogjuk tudni megírni a világot, ha minél jobban megismerjük azt. ”
A teljes interjú itt olvasható.