Az 1960-ban született Adam-Troy Castro írt már gyerekkönyveket, képregényeket és sok-sok novellát, a külföldi sci-fi rajongók ugyanakkor elsősorban Andrea Cort-regényeiről ismerik, az SFMag 10 című e-antológiájának birtokosai pedig már találkozhattak a "Fölösek" című szövegével. 2015 első félévében adjuk ki három kötetes sorozatának (nem trilógia!) első darabját, A holtak küldöttei (munka)címen.

A 2008-as regény a sci-fi és a krimi házasításának remek példája: a történet világában egy mesterséges intelligencia-csoport létrehozta a One One One nevű, hatalmas ökoszisztémát, amely szinte lakhatatlan, és egy mesterségesen létrehozott faj uralkodik rajta, amit az emberek az MI-nek hála tanulmányozhatnak. Egy darabig minden jól megy, de aztán két ember életét veszti, mire a helyszínre küldik Andrea Cort nyomozót, hogy derítse fel a rejtélyt.

Részben pont főhősének köszönhetően szerettünk bele A holtak küldötteibe: Andrea Cort borotvaéles eszű, mizantróp, szarkasztikus humorú és munkamániás – vagyis ellenállhatatlan. Persze a könyv többi elemére sem lehet panasz: karakter- és helyszíncentrikus regény, sűrű, csavaros cselekménnyel, olyan világgal, ahol mindenkinek van valamilyen titka.

Nem a trilógia harmadik része, azon még dolgozik a szerző, hanem a külföldön nemrég megjelent kisregény, amely afféle bónusz, kiegészítő kötet A királygyilkos krónikájához. A fordító ugyanúgy Bihari György lesz, ahogy az első két regénynél, a várható terjedelem körülbelül 200 oldal. A borítóhoz ezúttal is Marc Simonetti meseszép festményét használjuk, a lenti cím viszont csak munkacím, még változhat.

Helene Wecker első regénye tavaly sokáig vezette az Amazonon a történelmi fantasy regények listáját, jelölték a Nebula- és a World Fantasy-díjra, és megnyerte a Mythopoetic-díjat.

A lírai történetben a 19. század végi New Yorkba a jobb élet reményében áramló bevándorlók között egy gólem is az új világba érkezik. Chava agyagból és varázslatból teremtett nő, akit gazdája bizarr parancsára kíváncsisággal ruházott fel teremtője, egy magát fekete tanokba ártó varázsló. A gazdája azonban a hajóúton meghalt, és Chavának egyedül kell boldogulnia a századfordulós New York számos kultúrát magába fogadó olvasztótégelyében. A szíriai bevándorlók negyedében ugyanakkor egy rézműves egy dzsinnt szabadít ki, aki éjszakai sétái során találkozik a gólemmel. Nem csupán magányuk, emberektől örökre elhatároló másságuk hozza őket össze, hanem a mindkettejük sorsában szerepet játszó varázsló alakja is, aki az örök élet reményében átkel az óceánon az Újvilágba.

Helene Wecker Téli mesét idéző regénye, A gólem és a dzsinn egyszerre kiváló történelmi regény és fantasy, amely két olyan lényt hoz össze a gyönyörűen ábrázolt háttér előtt, akik egyenként is elvinnének a hátukon egy egész könyvet.

A külföldi könyvtrailer itt látható:

2015-ben a GABO SFF sorozatban megjelenik Jack Campbell Lost Fleet sorozatának első kötete, a Rendíthetetlen (Dauntless). A Lost Fleet az elmúlt évek egyik legnépszerűbb katonai sci-fi sorozata, amelynek kötetei eddig egymillió példányban keltek el, és német és francia nyelvterületen is sci-fi bestseller lett.

Egy száz éve húzódó űrháború végén a Szövetség a Szindikátus szívébe viszi flottáját, hogy végső csapást mérjen az ellenségre – azonban csapda várja őket. A Szindikátus kapurendszerének kódjai, amik egy áruló révén jutottak hozzájuk, ugyan megnyitották előttük az utat, de azt is elérték, hogy pontosan ott legyenek, ahol az ellenség le tud csapni rájuk. A tárgyalni induló admirálist és főtisztjeit kivégzik, a szétvert sereg élére pedig egy nemrégiben összeszedett és száz éve lefagyasztva az űrben hányódó háborús hős kerül: a legendás Black Jack Geary. Hatalmas túlerővel szemben kell valahogy bolygórendszerről bolygórendszerre küzdve hazavezetnie flottáját és elmenekítenie a kapurendszer kulcsát.

A Rendíthetetlen jól összerakott, izgalmas katonai sci-fi, ahol a csaták lassú és elkerülhetetlen folyamatának határozott szépsége van, és ahol egy erős, konfliktusokat magában hordozó, szilárd értékrenddel bíró főhős diktálja a cselekményt. Bátran ajánljuk John Scalzi és a Battlestar Galactica hazai rajongóinak.

Új szerzőnk, Karen Akins annyira új, hogy Loop (Időhurok) című regénye kint is csak októberben jelent meg, de máris sokakat meghódított a humoros és könnyed, ám csavarokban bővelkedő időutazós történet. Karen nagy Star Trek TNG rajongó, két kisfiú anyja és hobbija az íjászat.

Az Időhurokban Bree, a jövőben élő, tizenhat éves diák egy múltba tett rutinvizsga alkalmával egy illegális csomagot is magával visz, és maga az időutazás vizsga is balul üt ki. Amikor Bree visszamenne elsimítani a dolgokat, véletlenül magával ránt egy fiút is a jövőbe, aki azt állítja, jól ismeri Bree későbbi verzióját, és azt a feladatot kapta, hogy mindenáron védje meg . Van is mitől: míg Bree próbálná lerázni a nem kívánt látogatót, valaki módszeresen támadni kezdi az időutazókat – és az összeesküvést csak egyetlen személy tudja megfejteni: Bree saját, jövőbeli énje. Az Időhurok szövevényes, szórakoztató ifjúsági sci-fi, amely a Vissza a jövőbe könnyedségét idézi, és szerintünk a külföldi borító megtévesztő külseje ellenére fiúk és lányok számára egyaránt élvezhető. 

Karen Akins honlapját ezen a linken találhatjátok.  Twitter profilját pedig itt. 

Fénykép: Nixon Red House Photography

Még 2015 első negyedévében érkezik következő ifjúsági regényünk, Garth Nix Sabrielje, amely 1995-ös első megjelenése óta klasszikussá vált és világszerte több mint egymillió példányban kelt el.

Az ausztrál író Aurealis-díjjal kitüntetett regényében az iparosodott Ancelstierre-ben nevelkedett Sabriel egy éjjel megkapja a túlvilágról apja üzenetét és vele varázstárgyait is. A lány kénytelen apja nyomában átlépni a Régi Királyságba, ahol a technológia csődöt mond, de annál inkább működik a mágia, és ahol a holtak lelke sokszor visszatér. A birodalomban ősi gonosz ébred, és Sabrielnek fel kell vállalnia a feladatot, hogy az élők és holtak világa közötti határ őrzője legyen: egy rend mágiáját szolgáló nekromanta, akit küldetésében egy titokzatos, beszélő macska és egy különös, múltjáról mélyen hallgató ifjú segít.

A Sabriel egy káprázatos trilógia önmagában is olvasható első kötete, amelynek sötét és átható atmoszférájú, mágikus világa hatalmas rajongótábort szerzett neki a világon. 

A magyar kiadás tervezett borítója, amelyet Csigás Gábor készített, szerintünk tökéletesen megragadja a regény hangulatát. 

Valamikor 2015 első hónapjaiban kiadjuk Robert Holdstock Mitágó-erdőjének folytatását, Lavondyss - Utazás az ismeretlenbe címen.

A külföldi kiadásokhoz olyan neves alkotók készítettek borítót, mint Alan Lee vagy Geoff Taylor, de mi úgy éreztük, ezek egyike sem passzolna az általunk gondozott Mitágóhoz. Közben viszont rátaláltunk a kolumbiai Marcela Bolívar egyik festményére, amelybe azonnal beleszerettünk, de fülig.

Reméljük, ti is hasonlóan éreztek majd.

Hamarosan közzétesszük a fülszöveget és a fontosabb adatokat is.

Őszi könyveink közül három felkerült a Dibook kínálatába: a Mellékes igazság, a Tündöklő lányok és a Síkvándor most már e-könyvként is megvásárolható.

A Tündöklő lányok születése izgalmas folyamat volt, hiszen a cselekmény folyamatosan ugrál az időben. Hogy miként oldotta meg a feladatot Lauren Beukes és mit gondol a valódi sorozatgyilkosokról, azt a Zola Books  interjújából tudhatjuk meg:

Otthon elkészített egy ön által csak "gyilkosságok falaként" emlegetett, óriási kirakóst a Tündöklő lányok cselekményéhez. Használt korábban is hasonló térképet a történeteihez? 

Korábban soha nem terveztem el ilyen részletesen a cselekményt, de ilyen összetett történettel sem volt még dolgom. A Zoo City egy chandler-i stílusban íródott, ez azonban egészen más szint volt, három nagyobb, egymást keresztező idővonallal (nem beszélve az egyes karakterek egyéni életútjáról), totemtárgyakkal, amelyeket a nők és évtizedek között mozgattak, ahogy az egyiktől elvették, a másiknál meg ott hagyták őket. Létfontosságú volt, hogy mindent követni tudjak. 

Vannak rajta fényképek, újságkivágások, tervrajzok – rengeteg részlet! Honnan jöttek ezek? 

Általában írás közben referenciaképeket gyűjtök, amelyek valamiféle hangulatot közvetítenek, fényképeket olyan helyekről, amelyeket személyesen is meglátogattam, ihletadó képeket, olyan emberek arcát, akikben van valamennyi a karaktereim személyiségéből (de sosem pontosan ugyanolyanok), és One Darnley Road, akik az angol könyvtrailert készítették, szintén sok kelléket csináltak – például az újsághírt a fénylő lány halálától és Jin-Sook meggyilkolásáról, amelyek szóról szóra a könyvből származnak, ezért ezeket is fel tudtam használni. Az egészet gyapjúfonalak kötik össze, pirosak a gyilkosságokat, a sárgák és a  feketék pedig a tárgyak mozgását követik az idővonalak között.

Nagyon jó volt, hogy fel tudtam nézni a képernyőről, és az egész könyv ott volt előttem, és felállhattam és odébb tehettem egy-egy fejezetet vagy pontot a történetben, ha kellett. Sokat segített.

A Kirby elleni támadást élénk színekkel fested meg, és azt mondtad korábban róla: “azt AKARTAM, hogy le kelljen tenned és meg kelljen erősítened magadat egy bögre teával vagy egy dupla whiskyvel, mert a valódi erőszak sokkoló, felkavaró és pusztító." nehéz volt olvasni azt a részt – hogyan élted meg a megírását?

Az erőszak érzelmi töltését akartam megragadni – hogy mit tesz velünk. Arra volt szükségem, hogy az olvasó az áldozattal legyen, ne a gyilkossal. A sorozatgyilkosok és a gyilkosság ábrázolása gyakran túl könnyed, vagy gombnyomásos érzelemkiváltással hat, vagy még rosszabb, a gyilkos mellé állít, bűnrészessé tesz, bizonyos értelemben felizgat. Szerettem volna ezt megváltoztatni.

Nagyon nehéz és felkavaró volt megírni. Ennél már csak a háttérkutatás volt kiakasztóbb. A jelenet egy részét valódi túlélők történeteire alapoztam, különösen egyvalakiére, egy Alison nevű nőére, akit megerőszakolt és megtámadott két fiatal, fehér úgynevezett sátánista a kilencvenes években Dél-Afrikában. Fojtogatták, megszurkálták, megkéselték, kibelezték és elvágták a torkát. Elsétált az útig, mert nem akarta, hogy az anyja rátaláljon és aggódjon amiatt, hogy szenvedett. csodával határos módon életben maradt, és még csodálatosabb módon, Kirbyvel ellentétben, képes volt megbékélnie azzal, ami történt és megbocsátani a támadóinak. Szörnyű volt olvasni, és az még szörnyűbb, hogy igaz volt.

De ez a valóság. Ezt jelenti az erőszak. Ez az, amin valaki keresztülmegy; a fájdalom, a sokk, a rettegés, a harag.

Ne fordítsuk el a fejünket, emlékeznünk kell erre.

A regényekben, a filmekben, a tévében van egy trend, amely a sorozatgyilkosokat éles eszű, néha jóképű és gyakran lenyűgöző személyeknek festi le. Harperre ezek egyike sem igaz – ő sokkal közelebb áll az opportunista sorozatgyilkosokhoz a való életből. Ez tudatos választás volt? A média felmagasztalja a sorozatgyilkosokat? 

Rengeteget olvastam a valódi bűnügyekről, és sok adást hallgattam róluk, és a valódi sorozatgyilkosok (többnyire) erőszakos lúzerek, impotenciaproblémákkal; ravasz, zavart, hitvány alakok, akik néha ragyogó eszűek, néha elbűvölőek, akiket szörnyű kényszer gyötör. Nincs valódi rálátásuk arra, miért csinálják, amit csinálnak. Még csak megközelítőleg sem lenyűgözőek. Üresek, gyengék, szánalmasak.

A teljes interjú itt olvasható.