Buglyó Gergőről, a Cicerónál megjelenő Oni-trilógia szerzőjéről már viszonylag sok mindent tudhattok, korábban öt bejegyzést is írt nekünk, amelyek között ide kattintva tallózhattok. Ma is vendégeskedik nálunk, és ezúttal arról mesél, számára milyen kihívásokat tartogat az írás.
Az emberi testbe kényszerült űrhajótudat története hihetetlen díjesőt tudhat magáénak, többet, mint az elmúlt évben megjelent SF könyvek bármelyike. A hétvégén a rangos Locus-díjat is bezsebelte „első regény” kategóriában, ezzel díjainak száma ötre emelkedett (és ezen felül még jó néhány jelölése van, amelyeknek sorsa az év későbbi részében dől el). A korábban kapott díjak: Nebula, The Kitschies Golden Tentacle, Arthur C. Clarke és BSFA.
Most már a regény magyar megjelenésére sem kell többet várni néhány hónapnál.
"Stony kivezette Rubyt az utcára. Mindkettejüknek rettenetes dolgokat kellett tenniük, amíg kijutottak a városból. Zombikat – vagyis embereket – öltek és csonkítottak meg. A történetet magad is elképzelheted, ismered a hozzávalókat:
Árnyékok.
Füst.
Homályos körvonalú, dülöngélő alakok az árnyak közt és a füstben.
A hirtelen felismerés, hogy a hősöket körülveszi több száz zombi, például a következők: egyenruhás zombi (a rendőr az alap, extra pont jár az apácákért, a játékvezetőkért és a bohócokért), gyerek zombi, láb nélküli zombi.
Sikolyok fegyverropogás közben.
Annak felismerése, hogy a legközelebbi zombi egy barát/rokon/szeretett személy.
A kis híján halálos tétovázás egy zombivá változott barát/rokon/szeretett személy megölése előtt.
Zombik visszaverése rögtönzött kézifegyverrel.
Versenyfutás a menekülőjárműig. Valaki megbotlik, aztán felsegítik.
Ügyetlenkedés az ajtóval. Az utasülés ajtaja váratlanul beragad, belülről kell kinyitni.
Az áldozatot megmenti a társa képkereten kívülről leadott, váratlan lövése.
A jármű ajtaja pont akkor csukódik be, amikor a zombik odaérnek. Az ablak betörik.
Több zombi rohan a gyorsuló autó után.
Az áldozat azt mondja: „Azt hiszem, megúsztuk.”
Az áldozat rájön, hogy egyáltalán nem úszták meg.
Stb.
Mégis érzékletes leírásra vágysz. Színes beszámolóra arról, milyen látni, hallani és érezni, amikor az autó elüt egy emberi testet. Hasonlatra, amely leírja a szélvédőt pettyező vér és zsigerek mintázatát. Esetleg még hangutánzó szavakra is. Ka-bumm. Bang. Reccs!
Vagy talán azt szeretnéd, ha olvashatnál a felkelő nap különös szépségéről a holttestekkel teli országút fölött, meg a krómon és az üvegen megcsillanó napsugarakról."
(425-6. oldal)
Érzésünk szerint jól döntöttünk, amikor az angol kiadás borítóját választottuk a London folyóihoz.
Az első magyar nyelvű kritika 2011-ben született a Stony Mayhall második életéről, az SFmagon:
„Ennek a regénynek a hősei nem az emberek, bár a túlélésről szól. Pontosabban: a hősei mégiscsak emberek, csak éppen „másként élnek”. Mert a zombik többek hörgő, vonagló hulláknál, akiknek egyetlen célja széttépni és megfertőzni az embereket. Vannak gondolataik, érzéseik – hogy lelkük van-e, az nyitott kérdés, és éppúgy válaszra vár, mint ahogy mi, „hagyományosan élők” sem tudunk egyértelmű bizonyságot szerezni a létezéséről.
Van lelkünk? – kérdezi a regény élőhalott főszereplője. És ha van, ez a világ a Purgatórium vagy a Pokol?
(...)
A Raising Stony Mayhall az emberi (bár rothadó) arcot kapott zombikon keresztül beszél a kisebbségi létről, a fajgyűlöletről, a kétoldali paranoiáról és a megértés hiányából fakadó, egyre radikálisabbá váló gondolkodás veszélyeiről. ”
A teljes kritikát itt olvashatjátok.
"Nehéz elhinni, hogy a Bábel fiai egy fiatal író első regénye, pontosabban Anita ezt tekinti elsőnek, holott ez a ötödik kézirata. Ügyesen váltogatja a nézőpontokat, mutatja be az indítékokat, nézőpontokat, a leírásai meg olyan érzékletesek, mintha egy festményt szemlélnénk. Állati kíváncsi voltam rá, mit hoz ki a bábeli torony históriájából, amit a Biblia pár sorban említ, mégis annyira érdekli az embereket és rengeteg alkotás foglalkozik vele. Az eredmény egy szuper regény lett."
Bővebben itt!
Az 1965-ben született, jelenleg Pennsylvaniában élő Daryl Gregory délelőtt számítógépes kódokat ír, délután prózát, este képregényeket. Szerzői karrierje 2009-ben indult a díjnyertes Pandemoniummal, majd a The Devil’s Alphabet és a Stony Mayhall második élete című regényekkel folytatódott, amelyekkel igazolta, hogy a műfajokkal való kísérletezés híve. Műveiben a popkultúra toposzait csavarja ki eredeti és meglepő módon, hol a démoni megszállást, hol a zombikat, hol a képregényhősöket keltve új életre. Friss és merész ötleteinek köszönhetően minden könyve teljesen új arcot mutat. Novellái az Unpossible and Other Stories című kötetben jelentek meg, képregényíróként a Planet of Apes, a Dracula: The Company of Monsters és a The Secret Battles of Ghengis Khan köthetők a nevéhez.
A Stony Mayhall második élete a könyvhétre jelent meg a Gabo SFF sorozatában, a Gabo és az Ad Astra közös kiadásában.
Daryl Gregory legújabb regénye pedig az Afterparty, amely egy olyan közeli jövőben játszódik, ahol bárki bármilyen gyógyszert és kábítószert összebarkácsolhat magának otthon, és ahol egy új egyház elkezd teríteni egy olyan drogot, amely instant hívővé változtatja az embert.
Hivatalos honlapja a www.darylgregory.com címen érhető el.
Magyarul korábban az SFmag írt Raising Stony Mayhall és Pandemonium című regényeiről.
„Nagyszerű könyv. Urban fantasy. Olvassátok el.
Hogy miért? Megmondom…
1. Szellemes.
2. Nem klisés.
3. Okos.
4. Londonban játszódik, és olyasvalaki írta, aki érezhetően jól ismeri Londont.
5. A főhősnek szerethető stílusa van.
6. Remek a nyelvezete.
7. A szerző nyilvánvalóan hamisítatlan kocka. Ritka, hogy valaki egy könyvben hivatkozik Tolkienre, Newtonra és Az utolsó léghajlítóra.
Ha valaki az ég világon semmit sem tud Londonról vagy az angol kultúráról (csak az amerikai történelem elmúlt három évtizedével van tisztában), azt ez a könyv talán megizzasztja egy kicsit. Lehet, hogy időnként meg kell állnia, hogy megeméssze az új információkat, vagy hogy a kontextus alapján megértsen egy-egy utalást.
Akinek ez problémát jelent, nézheti tovább a Törtetőket, vagy újraolvashatja valamelyik Alkonyat-könyvet. Vagy kútba ugorhat. Igazából egykutya.
A többieknek, akik tudják, hogy az olvasás (sőt, talán az élet) egyik legnagyobb öröme a tanulás, a világról szerzett ismereteink bővítése, azt mondom: megtalálták a nekik való könyvet. Gratulálok, nyertek!”
(forrás)
(megjegyzés: a könyv Amerikában Midnight Riot címen jelent meg, az angolhoz képest némileg módosított formában, Rothfuss ezt a kiadást olvasta)
"Izgatott várakozás előzte meg a London folyói magyar kiadását. Ez alól én sem voltam kivétel, kíváncsi voltam erre az állítólag vagány, vicces, szórakoztató urban fantasyre. Azt hiszem, három nap alatt bepusziltam az egészet, mert vagány, vicces és szórakoztató volt."
Bővebben itt!
Amerika mindenre felkészült, és ezt most értsük szó szerint. A Pentagon, vagyis a védelmi hivataluk egy dokumentuma előírja, mi a teendő zombiinvázió esetén.
"Mivel a zombik veszélyt jelentenek minden emberi életre, a stratégiai parancsnokságnak készen kell állnia az emberiség megvédésére, hadműveletek indítására minden emberi közösség megvédése érdekében. És ebbe beletartoznak ellenségeink is."
- írja a vs.hu, a foreignpolicy.com cikke alapján.
