„A Doctor Who monokróm képek sorozataként lépett az életembe – itt egy rémisztő robot vagy vészjósló alak, ott egy sikoltozó lány, amint végtelen alagútlabirintusban rohan. Emlékeimben ezek a töredékek váratlanul egy óriási féreg iszonytató... az »alak« talán nem is megfelelő szó... pacájává olvadtak össze.”

Ez az epizód a The Green Death című epizód volt. Ben Aaronovitch szüleinek akkoriban csak fekete-fehér tévéje volt, de ez semmit nem rontott az élményen, és hamarosan rajongóvá vált. Hogy milyennek látja a Doktort? Így beszél róla:

„Lényegében Doktor Who leginkább a klasszikus nyomozókra hasonlít: (...) megérkezik, és nekilát megoldani a nehéz és érdekes helyzeteket. (...) A modern dráma legtöbb szereplőjével ellentétben a klasszikus nyomozófigura ritkán megy keresztül a »karakterfejlődés« rettegett folyamatán, amelyet a történetet nem érző producerek olyannyira szeretnek. A nyomozó hat a világra, nem pedig fordítva. Morse felügyelő magános, túlművelt, operaimádó sznobként kezdi karrierjét, és az is marad haláláig. Poirot nem változik, sem pedig Frist, Dalgleish vagy Charles Paris. A Doktor ugyanilyen. Amint regenerálódott, mindaddig megőrzi azt a személyiségét, míg nem regenerálódik újra. (...) ...a tény, hogy képes regenerálódni, azt jelenti, hogy a sorozat folyamatosan felfrissíti önmagát. A Doktor mindig is – hogy a producerek másik kedvelt szavát használjam – releváns marad. A Doktor soha nem válik egy letűnt kor relikviájává – ő mindig a jelen embere. Nem megadja magát az idők szellemének, hanem segít formálni azt.”

A teljes visszaemlékezés itt elolvasható.

Ha pedig kedvet kaptál, hogy a sorozat két epizódja között is a Doktorral tartsál, vagy csak bele szeretnél kóstolni a Doctor Who univerzumába, nézz bele a Shadába!