Menü

Gabo webshop

Címkék

Aaronovitch (21) Adam-Troy Castro (3) Adams (14) Addison (5) akció (1) Akins (3) All You Need is Kill (1) antologia (6) antológia (12) Asimov (13) A Dűne messiása (2) A holnap határa (1) Bacigalupi (6) Barry (2) bejelentes (28) beleolvaso (9) Beukes (9) blogturné (1) blörbök (1) borito (30) Buglyó (6) Campbell (6) Colfer (15) Cserny Timi Pookah (2) Csigás Gábor (1) Dickinson (2) díj (2) disztópia (1) Doctor Who (3) Dozois (3) Dűne (2) e-könyv (1) ebook (4) Edge of Tomorrow (1) előrendelés (1) érdekesség (12) eredményhirdetés (4) értékelés (1) Ezüstkéz (1) fantasy (91) film (8) folyói (1) Frank Herbert (2) Góliát (1) grafika (11) Gregory (11) Hannu Rajaniemi (1) Hendrix (3) Holdstock (29) Holmberg (3) horror (9) idezet (7) interju (16) Irha és bőr (1) Jacek Dukaj (1) Jackson (1) játék (2) Joe Hill (2) Joyce (2) Kindle (2) kisregény (2) Kitschies (2) Kleinheincz (19) klímaváltozás (1) könyvajánló (1) könyvhét (2) körkérdés (5) kozerdeku (1) kritika (29) Leckie (19) Le Guin (4) light novel (1) Locus-díj (1) London (1) Lőrinczy (1) Mars 500 (1) McDonald (11) Miller (2) Mitágó-erdő (1) Moskát (19) Narrenturm (1) Netflix (1) Nix (4) novella (23) Novik (5) nyeremény (1) ólomerdő (1) pályázat (14) Panoráma (1) Pearson (12) Rajaniemi (1) regény (2) rejtvény (1) rendezvény (1) Rengeteg (1) részlet (1) Roberts (15) Robertson (3) Rothfuss (32) Rusvai (2) Sakurazaka (7) Sánta Kira (2) Sapkowski (5) sárkány (1) sci-fi (66) Shada (1) Smythe (39) St. John Mandel (4) Staveley (10) Strahan (5) Sümegi (4) Szakurazaka (7) tartalomjegyzék (1) thriller (3) Tikos Péter (2) Tom Cruise (1) Tünde Farrand (1) tündöklő (1) undefined (2) urbanfantasy (3) Vaják (4) Waclaw Felczak Alapítvány (1) Wecker (3) weird (1) Westerfeld (1) Witcher (3) YA (4) zsebkönyvsorozat (1) Címkefelhő

Facebook

Feedek

2014.05.13.

A japán kapcsolat

r_g

buglyo_blogbanner.jpg

Múlt héten bemutattuk Gergőt, a társkiadónknál megjelenő Oni-trilógia szerzőjét, akiről időközben megtudhattátok, hogyan lett orvos létére "bölcsész", és hogy az ifjúsági regény-írás hogyan kap helyet az életében. Gyakran megkérdezik tőle, mi köze fantasy-regényeinek Japánhoz, és egyáltalán, neki milyen személyes kötődése van a távoli országhoz - ma ezekről mesél.

Mi köze az Oni-trilógiának Japánhoz? És Gergőnek?

A legszembeötlőbb japán vonatkozás tényleg az „Oni” elnevezés, bár a történetben szereplő lények nem azonosak a japán mitológiából ismerős onikkal. Tokió fontos helyszínként szerepel majd a harmadik könyvben, sőt, a sorozat egyik főszereplője is innen származik. Ez a három dolog persze összefügg, de hogy miként, arra is az utolsó kötet ad majd választ.

Más könyvek lapjairól vagy a mozivászonról nyilván mindenki számára ismerősek lehetnek az életüket feláldozó szamurájok, a kegyetlen nindzsák, a jakuza-leszámolások, a modern japán technológia csodái vagy éppen a Tokiót romhalmazzá változtató óriásszörnyek. A valóság viszont az, hogy Japánban az ember úgy élheti le az életét, hogy szamurájkardot csak múzeumban lát, jakuza-leszámolást pedig még ott se. Az Oni-trilógiában megpróbálom olyannak bemutatni Japánt, amilyen valójában: egy országnak a sok közül, ami lehet izgalmas vagy unalmas attól függően, mivel töltjük ott az időt. Én legtöbbször maradok a jól bevált, unalmas rutinomnál, de egyetemistaként azért volt pár kalandosabb élményem is. Egy téli éjszakán pl. felmásztunk az Oszore-zanra („a félelem hegye”), amit a japánok a másvilág kapujának tartanak, és egy lökött csoporttársamnak köszönhetően még éjjellátó kamerát is vittünk magunkkal, hogy lefilmezzük a kísérteteket. A nem létező kísértetek persze nem okoztak különösebb izgalmat, de a taxitársaság annál inkább: amikor hajnalban, holtfáradtan lemásztunk a hegyről, és kértünk egy kocsit a várostól jó messze eső Oszore-zan tövébe, viccnek vélték a dolgot, és lecsapták a telefont.

Persze bárki joggal nekem szegezheti a kérdést, hogy mit is keres Japán egy Magyarországon induló, magyar szereplős sztoriban. Erre azt tudnám felelni: a kitalált kisvárosból, Kalpagról származó hőseim számára Tokió a „nagyvilágot” jelenti, ugyanúgy tágítja a látókörüket, mint Barathrum, az alvilág. Nyilván dönthettem volna egy másik nagyváros, pl. Berlin vagy New York mellett is, de ha helyszínekről van szó, szépen fogalmazva biztonsági játékos vagyok. (Kevésbé szépen fogalmazva gyáva.) Csak kétféle helyszínről merek írni: olyanról, ahol már jártam, és olyanról, amit én találtam ki. Ha egy kicsit visszakanyarodunk a történet elejéhez, ott sem csak azért szerepel egy fiktív középiskola egy fiktív kisvárosban, mert attól tartottam, ha egy létező iskolában helyeznék el Szigethy tanárnőhöz és Rókaképűhöz hasonló tanárokat, akkor minden bizonnyal beperelnének. Inkább attól féltem, hogy ha létező helyszínről írnék, lenne olyan olvasó, aki jobban ismeri azt nálam. És nem csak a helyszín a probléma. Minden országnak megvannak a maga jellegzetességei, a viselkedési normáktól kezdve a közintézmények nyitvatartási rendjéig. Ha az író nincs tisztában ezekkel, az rengeteg buktatót rejt magában, és a személyes tapasztalatot még a kutatás sem pótolhatja teljesen. Japánról pl. sok helyen olvashatjuk, hogy több papucsot is használnak a lakás különböző helyiségeiben, és külföldiként oda kell figyelnünk, nehogy elfelejtsük lecserélni vagy levenni a papucsot, ahol szükséges. Tíz évvel ezelőtt még nekem is sikerült elérnem, hogy a házigazdám sikítógörcsöt kapjon, látva, hogy a WC-papucsban járkálok a tatamin, de manapság, főleg a nagyvárosokban már olyan kevés helyen találunk tatamit, hogy egy ilyen anekdota erőltetettnek tűnhet egy regényben.

A kötődésem Japánhoz már elég régi: középiskolás koromban kezdtem foglalkozni a nyelvvel, később cserediákként a Hiroszaki Egyetemen tanultam, majd japán-magyar tolmácsként is dolgoztam a Kölcsey Művelődési Központ és a megyei önkormányzat alkalmazásában. Mostanában az egyetemi munkám részeként szoktam Tokióban tölteni évente pár hetet, és a legutóbbi alkalmat ki is használtam arra, hogy részletes jegyzeteket és videókat készítsek A bábu és a Talizmánban szereplő helyszínekhez. Remélem, senkit sem haragítok magamra azzal, hogy kihagyom a nindzsákat a történetből: igyekszem életszerű képet festeni a városról, és kiemelni néhány különleges részletet, amelyekre Áron külföldiként ugyanúgy rácsodálkozhat, mint az olvasó.

Címkék: fantasy Buglyó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr86156294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása