Menü

Gabo webshop

Címkék

Aaronovitch (21) Adam-Troy Castro (3) Adams (14) Addison (5) akció (1) Akins (3) All You Need is Kill (1) antológia (12) antologia (6) Asimov (13) A Dűne messiása (2) A holnap határa (1) Bacigalupi (6) Barry (2) bejelentes (28) beleolvaso (9) Beukes (9) blogturné (1) blörbök (1) borito (30) Buglyó (6) Campbell (6) Colfer (15) Cserny Timi Pookah (2) Csigás Gábor (1) Dickinson (2) díj (2) disztópia (1) Doctor Who (3) Dozois (3) Dűne (2) e-könyv (1) ebook (4) Edge of Tomorrow (1) előrendelés (1) érdekesség (12) eredményhirdetés (4) értékelés (1) Ezüstkéz (1) fantasy (91) film (8) folyói (1) Frank Herbert (2) Góliát (1) grafika (11) Gregory (11) Hannu Rajaniemi (1) Hendrix (3) Holdstock (29) Holmberg (3) horror (9) idezet (7) interju (16) Irha és bőr (1) Jacek Dukaj (1) Jackson (1) játék (2) Joe Hill (2) Joyce (2) Kindle (2) kisregény (2) Kitschies (2) Kleinheincz (19) klímaváltozás (1) könyvajánló (1) könyvhét (2) körkérdés (5) kozerdeku (1) kritika (29) Leckie (19) Le Guin (4) light novel (1) Locus-díj (1) London (1) Lőrinczy (1) Mars 500 (1) McDonald (11) Miller (2) Mitágó-erdő (1) Moskát (19) Narrenturm (1) Netflix (1) Nix (4) novella (23) Novik (5) nyeremény (1) ólomerdő (1) pályázat (14) Panoráma (1) Pearson (12) Rajaniemi (1) regény (2) rejtvény (1) rendezvény (1) Rengeteg (1) részlet (1) Roberts (15) Robertson (3) Rothfuss (32) Rusvai (2) Sakurazaka (7) Sánta Kira (2) Sapkowski (5) sárkány (1) sci-fi (66) Shada (1) Smythe (39) St. John Mandel (4) Staveley (10) Strahan (5) Sümegi (4) Szakurazaka (7) tartalomjegyzék (1) thriller (3) Tikos Péter (2) Tom Cruise (1) Tünde Farrand (1) tündöklő (1) undefined (2) urbanfantasy (3) Vaják (4) Waclaw Felczak Alapítvány (1) Wecker (3) weird (1) Westerfeld (1) Witcher (3) YA (4) zsebkönyvsorozat (1) Címkefelhő

Facebook

Feedek

2014.07.01.

Mi nehéz és könnyű az írásban?

r_g

buglyo_blogbanner.jpg

Buglyó Gergőről, a Cicerónál megjelenő Oni-trilógia szerzőjéről már viszonylag sok mindent tudhattok, korábban öt bejegyzést is írt nekünk, amelyek között ide kattintva tallózhattok. Ma is vendégeskedik nálunk, és ezúttal arról mesél, számára milyen kihívásokat tartogat az írás.

Mi jelenti a legnehezebb és a legkönnyebb feladatot írás közben?

Amíg ezen a kérdésen gondolkodtam, rájöttem egy érdekes dologra: könnyű arról írnom, hogy mi a nehéz, de igencsak nehéz arról, hogy mi a könnyű feladat számomra az írásban. Ezért a könnyebbik témával kezdem, és leírom, mi szokott nehézséget okozni.

Ha fikciót írok, az mindig egy fura, kétoldalú tevékenység. Egyrészt van egy öntudatlanul működő oldal: a kezdeti ötletek, amelyekből a vázlat lesz, és a menet közben támadó ötletek, amelyek segítenek a részletek kidolgozásában. Másrészt, amikor leülök a gép elé szöveget írni, akkor a tudatos énem kerül előtérbe: átnézem az ötletelésből született jegyzeteket, felépítem az adott jelenetet és igyekszem gondosan szavakba önteni. De ha már elterveztem a cselekményt, eldöntöttem, melyik ötletnek lesz helye a sztoriban és melyiknek nem, aztán félig már meg is írtam a kérdéses részt, akkor egy hirtelen bevillanó ötlet komoly kihívást jelent. Mindent a feje tetejére állíthat, főleg, ha az ember érzi, ez az új irány lesz az „igazi”. Mint a filmekben, amikor már kész a haditerv és indul az akció, de egyszer csak megjelenik a főhős, aki lekéste az eligazítást és mindent másképp fog csinálni. Sokszor írtam már át rég lezárt jeleneteket egy későn jött ötlet miatt; mindenképp megéri a plusz munka, de utána sasszemmel kell figyelni a szöveget, nehogy benne maradjon valamilyen ellentmondás vagy a levegőben lógó utalás. Egyébként az apróságok kapcsán is igaz, hogy elég nehezen „engedem el” az írásaimat: ha beleolvasok egy olyan szövegembe, ami még nem jelent meg nyomtatásban, óhatatlanul átírok valamit. (Ha pedig olyanba olvasok bele, ami már megjelent, akkor bosszankodom, amiért nem írhatom át.)

A másik gyenge pontom a párbeszédek írása. Sajnos hajlamos vagyok túlkomponálni őket, néha olyan mértékben, hogy már egyáltalán nem hasonlítanak az élőbeszédre. De igyekszem hasznosítani, amit az első két Oni-kötet szerkesztésekor megtanultam, így remélem, a harmadik résznél és a jövőben már kevesebb ilyen jellegű javítanivaló lesz.

És akkor jöhet a másik kérdés… Sokat törtem a fejem, hogy mi lehet a legkönnyebb az írásban. Kitalálni a sztorit? Megformálni a karaktereket? Megírni a történet felütését, vagy éppen a fináléját? Az a helyzet, hogy ez mind-mind kényes feladat, és egy dolog sincs, amire rá tudnék mutatni, hogy „na, ez valamivel kevesebb verítékes munkát kíván, mint a többi, tehát ez a legkönnyebb”. Talán úgy tudnék felelni a kérdésre, hogy számomra könnyebbnek tűnik az írás, ha épp olyan jelenetnél tartok, ami valamiért különösen közel áll hozzám (de ez nem jelenti azt, hogy tényleg könnyebb lenne, hiszen ilyet is szúrtam már el). Hogy milyen jelenetek kapcsán érzek így, azt nem tudnám általánosan megfogalmazni. A gondolkodásom elég morbid: a könnyed, vicces részek és a hajmeresztő borzalmak ugyanúgy be tudják lopni magukat a szívembe.

Címkék: Buglyó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr136406989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása