„Soha nem voltam oda a hagyományos hősfigurákért. Túl sokat dumálnak, és túl keveset hibáznak. A klasszikus hős mindig pontosan tudja, mit kell mondania, és soha nem verik ki a fogát, legfeljebb néha éri egy-egy karcolás. Soha nem lenne belőlem hősfigura, pláne nem ilyen „mindent kibír” típusú. Főgonosz sem lehetne belőlem, az ugyanis olyan eltökéltséget igényel, ami számomra fárasztó volna, de az antagonisták akkor is jobban érdekelnek, szerintem izgalmasabb róluk írni.

Legutóbbi könyvem, a WARP: The Reluctant Assassin főgonosza például nem semmi fazon. A viktoriánus Angliában élő Albert Garrick varázslóból lett orgyilkos, aki London árnyékos utcáin vadászik az áldozataira. Garrick különleges gyilkos, aki korábbi szakmája összes trükkjét beveti, hogy a bűntény elkövetése után kámforrá váljon. Továbbá egomániás, aki csak azért elrabolt egy kisfiút, hogy legyen kinek mesélnie a bűntetteiről szóló történeteit. Garrick senkinek sem kegyelmez, és amikor ez a kisfiú megszökik tőle, elhatározza, hogy akár élve, akár holtan, de elkapja. Kicsit jobban örülne neki, ha élve kapná el, de azért nem sokkal.”

Így nyilatkozik az Artemis Fowl sorozat szerzője a főgonosz-karakterekről a Guardian cikkében, majd felsorolja tíz kedvenc antagonista-figuráját.