Folytatódik a múlt héten megkezdett "interjúsorozat", amelyben külföldi anyagokból válogatott beszélgetésrészleteket olvashattok. A mai adagban Holdstock többek között írói karriere kezdetéről és műfaji érdeklődéséről beszél, illetve arról, hogy mi érdekli a mítoszokban.

Részlet az Accueil Fantastinet 2006-os interjújából:

Kamaszkori éveimet megelőzően sci-fi- és kísértettörténeteket írtam, és főként a nagyapám (aki remek mesélő volt) ihletett. Orvosi tanulmányokat folytattam, elsősorban az élősködőkkel és az immunológiával foglalkoztam, de számomra ez a munka túl fárasztónak bizonyult. Fantáziám volt, de hiányzott belőlem a türelem a kísérletezgetéshez. Teljes munkaidőben 1975-ben kezdtem írni; az áttörést a Mitágó-erdő hozta meg 1984-ben. Egyébként pont ekkor ért véget az első házasságom, és kezdődött el a második.

Mindig is érdekelt „a műfaji határok átlépése”, a legtöbb írásomban erre törekszem. A mítoszok eredete és a tudat természete (illetve kialakulása) szintén lenyűgöz. Kezdetben a távoli jövő is nagyon foglalkoztatott, manapság már a régmúlt is. A kíváncsiság a fajunkra jellemző életerő mércéje; az abból fakadó frusztráció, hogy tudjuk, életünk során nem kapunk mindenre választ, a fajunkra jellemző időtállóság mércéje. A vakhittel járó önelégültséget mindenáron kerülnünk kell.

Fiatal koromban sokat olvastam H. G. Wellstől és Jules Vernétől. Főleg az előbbitől: Az időgépet, az Emberek a Holdbant és a Világok harcát. Szintén nagy hatást gyakoroltak rám egyes tévésorozatok, például a Quatermass. És olyan sok science fictiont olvastam – főleg amerikai sci-fit –, hogy ma már el sem tudom képzelni, honnan volt erre ennyi időm. De amikor felfedeztem William Goldingot, Keith Robertset, Brian Aldisst és Michael Moorcockot, nem csak örömet leltem az ő vizuálisabb szövegeikben, hanem inspiráltak is. Íróként vizuális alkatnak tartom magam. A filmek is hatnak rám: többször elmondtam már, hogy egy könyv írása közben az én fejemben Sergio Leone rendezi a jeleneteket! (Néha meg Clint Eastwood vagy Ridley Scott.)

Sokan mondták már nekem, hogy az „angol mítoszok”-ról írok. Ez tévedés. Az európai mítoszokról írok. Sőt, ami azt illeti, a mitológia eredetéről. Minden, ami Angliában „mitikus”-nak számít, régebbre nyúlik vissza, tágabb kontextusa van. Persze nyilván a brit változatot ismerem a legjobban, de elsődlegesen mindig is az foglalkoztatott, hogy felfedezzem minden mítosz vagy folklór igazi eredetét: a legmélyebbre nyúló gyökereket. Amikor az ősember kivándorolt Afrikából, magával hozta a történetmesélést, az emlékezetét, a tapasztalatát, a félelmeit és vágyait. Mindennek megvan a kezdete, és engem leginkább a kezdeti pillanatok természete érdekel.