Nemrég jeleztük, hogy számíthattok pár blogbejegyzésre Moskát Anitától, és itt is van a második. A regényben Léonard, a titokzatos múltú próféta Bábel romjaira talál, és új vallást épít fel köré, amelynek szabályai néhány évtized alatt az emberek életének részévé válnak, miközben egyre inkább elvadulnak és egyre embertelenebb áldozatokat követelnek. A minap megkérdeztük Anitától, hogy miért éppen egy képzeletbeli vallás és egyháza kritikáját tette meg a Bábel fiai egyik fő motívumának. A válasza a "tovább"-ra kattintva olvasható.

Szeretném elválasztani a vallás és Isten kérdését: Isten léte vagy nemléte, és maga a hit is független lehet bármiféle egyháztól. Az egyházakat azonban emberek alapították. Akár több ezer éves, akár fiatal egy vallás, lehetetlen pontosan megmondani, hogyan fogalmazódtak meg a parancsai, miért pont ez a forma, ezek az imák, ezek a rituálék alakultak ki Isten imádatára. A fantasy teret ad, hogy akár szélsőséges vallási szokásokat találjunk ki: azáltal imádkozol, ha reggeli előtt megiszol egy pohár tejet. Azáltal imádkozol, ha szíven szúrsz egy nőt. Az átlagembernek nincs közvetlen tapasztalata Isten akaratáról, bíznia kell a prófétákban, akik kinyilatkoztatásként megkapják és tolmácsolják azt a többiek felé. A szavuk hitele ellenőrizhetetlen. Ha valaki nem hisz nekik, magát az adott vallást kérdőjelezi meg. A Bábel fiaiban abból indultam ki, mi történik, ha a vallással járó felfoghatatlan nagyságú hatalom olyan ember birtokába jut, akit nem szent célok vezetnek, akinek az egyház alapításakor eszébe sem jut Isten. Könnyen megszerezheti az emberek bizalmát, ha olyat ígér, amire vágynak, és utána megváltoztathatja a gondolkodásukat – megszabhatja, mit gondoljanak. A vallása működhet úgy, mint egy tömegre ható tudatmódosító-szer: csak az a helyes, ami a vallási vezetőtől ered, a hívő közösség pedig önként vet ki magából bárkit, aki más elveket vall. A vezető vagyont, befolyást, tekintélyt nyerhet, miközben ő színleg Isten ügyében jár el, nem a magáéban. Ki akartam tolni a határt, kíváncsi voltam, meddig lehet elmenni egy kitalált egyház mögé bújva. Mi az, ami egyébként elborzasztó, de Isten nevében mégis szemrebbenés nélkül véghezvihető. Mennyit tűr el egy hívő a vallás miatt – legyen az vér, gyilkosság és áldozat, látható magasabb cél nélküli szenvedés. És hol van az a pont, ahol felteszi a kérdést: talán mindez nem Isten akarata, hanem egyetlen emberé.