Szóval, hamarosan érkező könyvünk, még ha ezt a fenti illusztráció nem is támasztja alá, részben a családi szeretet fontosságáról szól. Meg az önfelfedezésről. Az amerikai regény főhőse ugyanis igazi kívülálló, vívódó alkat, aki csak a szeretteire számíthat. Tényleg nehéz dolga van, próbáljátok csak elképzelni, mit éreznétek, ha ezzel kéne szembesülnötök:

„Egyetlen tudományos könyvben sem talált semmit magáról. Tudta, hogyan kellene működnie az emberi testnek: a tüdő beszívja a levegőt, aztán továbbítja az oxigént a vörös vértesteknek, a szív pedig eljuttatja a vért a sejtekhez. Ő tudott ugyan lélegezni, a szíve nem vert, és vére sem volt. Ha a sejtek nem kapnak oxigént, nem dolgoznak. Az izmok nem tudnak összehúzódni, a neuronok nem közvetítik az ingerületeket. Olyan tehetetlennek kellene lennie, mint egy agyagtömbnek. Mégis mozog és beszél. Növekszik. Vannak érzései és ötletei. Azon gondolkodott, hogyan gondolkodik egyáltalán.”