Márciusban kiemelten foglalkozunk magyar szerzőink sci-fi és fantasyköteteivel társkiadónkkal, a Ciceró Könyvstúdióval közösen. Ebből az alkalomból nemcsak kedvezményt indítottunk a webshopunkban a szóban forgó könyvekre, hanem rövid körkérdést állítottunk össze a szerzőinknek, amelyben a fantasztikummal, írással és olvasással kapcsolatos gondolataikra voltunk kíváncsiak. A beérkezett válaszokat négyesével-ötösével, változtatás nélkül közöljük.

A sorozat első bejegyzését itt találjátok.

Sereg Gitta

Nálunk megjelent írása: "Akié az eső" (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 című kötetben)

Mit szeretsz a fantasztikumban?

A fantasztikum először azt adta nekem, hogy elmeneküljek, amikor a valóság éppen túl sok volt, aztán már nem csak elmerültem általa valamiben, ami ellazít, hanem lehetőségekre is leltem benne. Számomra olyan kedves inspirációt használhatok, mint a különböző mítoszokat és mitológiákat, népmeséket.

Mit hiányolsz a magyar fantasztikumból?

Ez azért egy nehéz kérdés nekem, mert nem vagyok igazán járatos a magyar fantasztikumban, így nem is én vagyok a legmegfelelőbb ember, aki erre a kérdésre pontos választ tud adni. Inkább kicsit megfordítanám a dolgot, hogy mi az, ami miatt biztosan több magyar szerzőtől fogok olvasni a jövőben az az, hogy szeretem, ahogy egyre nagyobb teret kapnak az aktuális, magyar történetek, a közép-európai életérzés a jellegzetes magyar vidékkel, és ahogy ezek keverednek a különböző itthoni hiedelmekkel, babonákkal és mítoszokról.

Milyen témák foglalkoztatnak legerősebben?

A mitológiák, különböző hiedelemrendszerek emberi lélekkel való összefonódásai foglalkoztatnak jelenleg legjobban, illetve, hogyan lehet a régi hagyományokat egy modernkori regény szövetébe beleegyengetni, hogyan lehet nem legyőzni, hanem énünk részévé tennünk az árnyékunkat.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást egy történet megírásánál?

Szeretek kutatni. Viszont hajlamos vagyok fejjel előre belezuhanni az egészbe, és azt venni észre, hogy már megint nem írtam egy szót sem, de már kiolvastam egy könyvet, vagy a huszonhetedik új linken járok, ha neten nézek körül. Nehéz tartani magam ahhoz, hogy oké, a kutatás kell, a kíváncsiság természetes, de azért ne vigyem túlzásba.

Kinek veszed meg gondolkodás nélkül az új könyvét?

Naomi Novik és Katherine Arden. Szeretem, ahogy a mesék világa, a mitológia összefonódik a történelemmel, egy történettel, és érdekes, női karakterek sorsával.

Baráth Katalin

Nálunk megjelent írása: "Halzsíros legenda" (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 című kötetben) 

Mit szeretsz a fantasztikumban?

Megdolgoztatja és fölszabadítja az ember egyik legfontosabb készségét, a képzelőerőt.

Mit hiányolsz a magyar fantasztikumból?

Lehetnének érettebbek, árnyaltabbak, átgondoltabbak a főhősök, legalábbis azokban a munkákban, amiket a szerzőjük felnőtt olvasóknak szánt. Én értékelem a fantasztikum eszképizmust kiszolgáló vonását is, de hogy ezt megtartsuk, nem muszáj igazodnunk a (képzelt) kamaszfiúk és -lányok világképéhez.
De a fantasztikumban szerencsére sok minden elfér, úgyhogy fölösleges is volna hosszan fanyalogni.
Ó, és jó volna, ha a hazai kiadók a minél gyorsabb megtérülésen túl a szerkesztői munkát is honorálnák, mert még a Facebookon leggátlástalanabbul hisztériázó olvasó se érdemel szemetet, akkor se, ha az író fizet a szemét kiadásáért.

Milyen témák foglalkoztatnak legerősebben?

A történelem, a halál, az ember intellektuális képességeinek (beleértve az enyéimet) fokozatos silányulása.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást egy történet megírásánál?

A megírás maga. Leülni, elkezdeni és belerázódni. Inkább évekig gyűjteném az anyagot, csak minél később kelljen lemenni a bányába.

Kinek veszed meg gondolkodás nélkül az új könyvét?

Mostanában nincs ilyen. Téma és hangulat alapján válogatok elsősorban. Persze fontos, hogy színvonalas legyen a szöveg is, de erről egy rövid beleolvasással könnyen meg lehet győződni.

Kovách Kristóf

Nálunk megjelent írása: "Sztrigoj" (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 című kötetben)

Mit szeretsz a fantasztikumban? 

Nem tudom restellnivaló-e vagy nem, de nálam az olvasás (tulajdonképpen mindegy, hogy milyen zsánerbéli a történet) szép magyar szóval élve elsősorban eszképizmus. A való világ - legalábbis ami a hétköznapi, munkával töltött részét illeti - nem túl érdekes, olykor kifejezetten unalmas, éppen ezért nagyon jó, ha át lehet lépni egy másikba, Aztán egy következőbe. Aztán....

Mit hiányolsz a magyar fantasztikumból?

Előrebocsátanám, hogy nem biztos hogy illik e kérdésben nyilatkoznom úgy, hogy  biztosan nem teljeskörűek az ismereteim, és nem olvastam mindenkitől, akitől amúgy kellene (hogy mást nem mondjak az olvasásbéli restanciám kb 1 m3, polcra nem is fér el, csak a padlóra). Az alapján amit ismerek szerintem nincs olyan hiányosság, ami az univerzális élvonaltól markánsan elválasztana. Ha mégis mondanom kell valamit, azt talán egy stílusbéli -és ebből kifolyólag izlésbéli, szubjektív észrevétel: szivesen olvasnék több olyan szöveget, amelyről akkor is lerí, hogy egy magyar (de legalábbis közép-európai) szerző írta, ha a szereplők, helyszínek stb. neveit kitakarnánk. Példaként lásd mondjuk Lukjanyenkó  vagy Sapkowski szövegeit, esetleg itthonról Veres Attilát.

Milyen témák foglalkoztatnak legerősebben?

Azt inkább tudom, hogy mi nem. A fantasztikum technikai oldala például egyáltalán nem ( ha felkattintom a villanyt, nekem elég, ha világosabb lesz, és nem érdekel a működési elv - rám sajnos hiába vesztegetik pl. a hard sf ínyencségeit). Nem nagyon érdekel a jövő sem, az (alternatív) múlt és a jelen viszont annál inkább, nagy általánosságban pedig az embernél/emberi természetnél viszont nincs érdekesebb.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást egy történet megírásánál?

A zsigeri lustaságom és az, amikor egy, az átlagosnál durvább napi taposómalom után (civilben is szövegekkel dolgozom) tudni kellene egy értelmes tőmondatot kicsiholni valahogy.

Kinek veszed meg gondolkodás nélkül az új könyvét?

Dan Simmons, Neil Gaiman, Terry Pratchett (ez utóbbinál sajnos már csak idézőjelben, a magyar megjelenést értve beszélhetünk újról) és még sokan mások Pelevintől Palahniukig, Winslowtól Ellroyig, Cserna-Szabó Andrástól Csabai Lászlóig.

Szarvas Szilvia

Nálunk megjelent írása: "Jó szerencsén innen és túl" (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 című kötetben)

Mit szeretsz a fantasztikumban?

A határtalanságot, azt, hogy egy fantasztikus alkotásban bármi lehetséges.

Mit hiányolsz a magyar fantasztikumból?

Szívesen olvasnék epikus fantasyt magyar tollból.

Milyen témák foglalkoztatnak legerősebben?

Szeretem a realizmusba fűzni a természetfelettit, akár úgy, mintha az el sem válna a valóságtól. A valóság pedig lehet bármi, akár történelem, akár az emberi lélek, akár a tudományok, esetleg valami egészen profán dolog.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást egy történet megírásánál?

Elkezdeni. Órákig tudom bámulni a képernyőt, mire azon kapom magam, hogy már a nyolcvanadik Wikipedia-szócikket olvasom végig, ötször lement valamelyik ismétlésre tett kedvenc albumom, elolvasok még tizenöt szócikket, második reggelit adok a macskáknak, aztán még meredek egy kicsit a képernyőre, majd lecsapom a laptop tetejét, hogy gratulálok magamnak, ma is milyen ügyes voltam. Ja, ez egy hétvégi nap, a munkanapok során természetesen bármikor megindokolom magamnak, miért nem álltam még neki az írásnak. Nem tudom, mi ennek az oka. Valószínűleg félelem és lustaság vegyesen.

Kinek veszed meg gondolkodás nélkül az új könyvét?

Jón Kalman Stefánsson, Fredrik Backman, Catherynne M. Valente, NK Jemisin és Cserna-Szabó András.

Puska Veronika

Nálunk megjelent írása: "Bújj, bújj, zöld ág" (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 című kötetben) 

Mit szeretsz a fantasztikumban?

A „mi lenne ha”-játékot. A megszokott másként mutatásának esélyét. Kedvencem, amikor a szerzők megkapirgálják a közhelyeket, a társadalmi közmegegyezéseket, épp annyira, amennyire kell és ez által önkéntelen változást idéznek elő az olvasóban. Új perspektívából mutatnak hétköznapi dolgokat, melyek révén másféle értelmezésre nyílik lehetőség. Mindegy melyik zsánerről legyen szó, értő kézben tükörtartásra is kiváló, és megszokott vágányon túli gondolkozásra késztethet.

Mit hiányolsz a magyar fantasztikumból?

Még több (TBA-hoz hasonló), kölcsönösen jóleső, számító érdek nélküli együttműködést és inspiráló alkotói közeget. Az önképzés alaposságát, a kliséken és piaci elvárásokon túlra merészkedő képzelet szenvedélyét, a mások és a saját munka iránti alázatot. A különféle közösségi felületek hatékony, felelős, érett használatát, a kitörést a „mi és ők” lekorlátozó szemléletéből.

Milyen témák foglalkoztatnak legerősebben?

Jelenleg a népszokásokban rejlő szimbolika, a nemek közti viszonyrendszerek, a társadalomkritika. Időnként megkapom a szélsőségesség vádját, mert vannak olyan, mások életében alapvetésként kezelt dolgok, amiket nem értek és/vagy nem bírok elfogadni.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást egy történet megírásánál?

Címet adni, ami nem mondja el egy mondatban a tartalmat, nem lövi le a poént, és nem is lesz nyakatekert köldöknézős. Illetve befejezni a történetet: hiába a gondosan elkészített vázlat, az alaposan kidolgozott jegyzet, az alkotói lendületem egy idő után megtörik. Érzem a végét és előre sajnálom.

Kinek veszed meg gondolkodás nélkül az új könyvét?

Senkiét. Mindig gondosan megfontolom, milyen könyvet veszek meg és ez nem szerző, hanem történetfüggő. Ha foglalkoztat, és megszólítva érzem magam, illetve örömmel tudnám a könyvet a birtokomban, akkor megveszem. Ha kevésbé, akkor megjegyzem a címet és inkább kikölcsönzöm. Ez berögzülés akkorról, amikor kevés pénzzel rendelkeztem, és megszokás, mert kevéssé vonz a lehetőség, hogy könyveket birtokoljak.