Helene Wecker első regénye, A gólem és a dzsinn sokáig vezette az Amazon történelmi regényes toplistáját, jelölték Nebula- és World Fantasy díjra, és elnyerte a Mythopoeic-díjat és a VCU Cabell-díjat. A könyv egyszerre kiváló történelmi regény és fantasy, amely két olyan lényt hoz össze a gyönyörűen ábrázolt háttér előtt, akik egyenként is elvinnének a hátukon egy egész könyvet.
Fülszöveg:
Chavát egy kabbalista mágiát űző rabbi keltette életre a tizenkilencedik század végén egy férfi kívánságára, aki feleségre vágyott – ebbe az agyaggólembe azonban szokatlan módon emberi kíváncsiságot plántáltak. Miután Chava gazdája meghal a tengeren, a gólem egyedül érkezik meg New Yorkba, ahol útmutatás nélkül, önmagának kell boldogulnia.
Ahmad dzsinn, a tűz teremtménye, aki az ősi szír sivatagban született. Évszázados rabságából egy manhattani bádogos szabadítja ki, Ahmadot azonban egy törhetetlen vaspánt továbbra is ehhez a világhoz láncolja.
A gólem és a dzsinn a helyüket keresik az Újvilágba özönlő emigránsok között. Hiába ellentétes a természetük, egy véletlen találkozást követően barátságot kötnek. Hamarosan ráeszmélnek, hogy egy óvilági hatalom a nyomukba eredt – és ez a létüket fenyegető sötétség fontos döntés elé állítja őket.
Részlet:
A gólem lassan életre kelt. Először az érzékei elevenedtek meg. Ujjai alatt érezte a fa durvaságát, bőrén a hűvös, nyirkos levegőt. Érzékelte a hajó mozgását. Penész és tengervíz csípős szaga csapta meg az orrát.
Egy kicsit jobban felébredt, és már tudta, hogy van teste. A fát érzékelő ujjbegyek hozzá tartoztak. A levegőn fázós bőr az ő bőre volt. Megmozdította egyik ujját, csak hogy lássa, képes rá.
Volt a közelében egy férfi . Ott lélegzett. A nő ismerte a nevét, és azt is tudta, hogy kicsoda. Ő volt a gazdája, létezése oka és célja – az ő góleme volt, aki az akaratát szolgálja. És jelen pillanatban a gazdája azt akarta, hogy nyissa ki a szemét.
A gólem kinyitotta a szemét.
Gazdája ott térdelt fölötte a félhomályban. Arca-haja úszott a verítékben. Egyik kézzel a láda peremébe kapaszkodott – a másikat gyomrára szorította.
– Szervusz! – suttogta. Nevetséges módon szégyenlősség szorongatta a torkát. – Tudod, ki vagyok?
– Te vagy a gazdám. Otto Rotfeldnek hívnak. – A hangja tisztán és természetesen, bár kissé mélyen csengett.
– Így van – mondta, mintha egy gyerekkel beszélne. – És azt tudod, hogy te ki vagy?
– Egy gólem. – A nő elhallgatott, mint aki gondolkodik. – Nincs nevem.
– Még nincs – mosolyodott el Rotfeld. – Ki kell majd találnom egyet.
Egyszerre fájdalmasan elfi ntorodott. A gólemnek nem kellett megkérdeznie, miért, mert ő is érezte a tompa fájdalmat, a férfi szenvedésének visszhangját.
– Neked fájdalmaid vannak – mondta nyugtalanul.
– Semmiség. Ülj fel!
Felült a ládában, és körülnézett. A petróleumlámpa erőtlen fénye a hajó ringatózásával egy ütemre kóborolt odabenn. Hosszú árnyak nyúltak meg és húzódtak aztán vissza a poggyászokból és dobozokból álló halmok között.
– Hol vagyunk? – kérdezte.
– Egy hajón, épp átkelünk az óceánon – közölte Rotfeld. – Úton vagyunk Amerikába. De óvatosnak kell lenned. Sokan vannak ezen a hajón, és ha megtudnák, mi vagy, félnének tőled. Még az is lehet, hogy megpróbálnának bántani téged. Itt kell feküdnöd mozdulatlanul, amíg partot nem érünk.
A hajó erősen megdőlt, mire a gólem megkapaszkodott a láda peremében.
– Minden rendben – suttogta a férfi . Reszkető kézzel simított végig a nő haján. – Itt, mellettem biztonságban vagy – mondta. – Az én gólemem.
Felnyögött, a fedélzet fölé görnyedt, és öklendezni kezdett. A gólem bánatosan nézte.
– Egyre rosszabbul vagy.
Rotfeld köhögött, és kézfejével törölgette a száját.
– Már mondtam, hogy semmiség – közölte.
Megpróbált felállni, de megtántorodott és térdre rogyott. Riadalom hulláma söpört végig rajta, ahogy lassanként felismerte, valami valóban nincs rendjén.
– Segíts! – suttogta.
A parancs villámcsapásként érte a gólemet. Fürgén felkelt a ládájából, Rotfeld fölé hajolt, és úgy emelte fel, mintha csak egy kisfiú lenne. Kezében gazdájával, a dobozokat kerülgetve ment végig a raktéren, aztán föl a keskeny lépcsőn, ki a fedélközbe.