Mi a sok? Mi a kevés? Mi az elég?

A Vadhajtás írásakor nem gondolkodtam el ezeken a dolgokon, ösztönösen írtam, de aztán a visszajelzések nem hagytak nyugodni. Volt, aki szerint túl sok a szex a regényben, egyesek szerint szoft-pornó lett, míg mások a vállukat vonogatták, hogy oké, volt benne szex, de semmi érdekes.

Én mindenképpen akartam szerepeltetni a szexualitást a regényben, és nem azért, mert az egy jó hívószó, mint a kiskutya és a kisgyerek, hanem mert egyrészt az egyik központi téma a teremtés, és ahhoz számomra asszociációként kapcsolódik a szex, másrészt úgy érzem, nincs ez a rész kiaknázva a fantasy zsáner keretei között.

Természetesen olvastam már olyan könyveket, ahol a szex, a szexualitás előtérbe került, ilyenek Clive Barker könyvei, vagy Philip José Farmer: A bestia képmása is. Bár ez utóbbinak nem emlékszem a történetére egyáltalán, inkább csak a borítójára.

A testiség egyébként mindig is a fantasy része volt, elég csak a klasszikus fantasy-hoz kapcsolódó képzőművészetre gondolni bár szövegszinten csak maximum jelzésértékű volt maga az aktus. Ez a kilencvenes években változott, amikor a zsáner realisztikus irányzata felütötte a fejét (pl. Martin: A Jég és Tűz Dala sorozata), amelyben a szereplők a hétköznapi testi szükségleteiket is kielégítik.

Szóval valakinek sok a szex, valakinek éppen elég. Ugyanez igaz az erőszakra is: valaki egy csepp vér látványát nem bírja, valaki rezzenéstelen arccal néz végig egy boncolást. Ráadásul a szex örömet okoz (optimális esetben). 

Most végiggondolva, a szex gyakran bukkan fel a horror ellenpárjaként, mintha a gyönyör és a kín között nem lenne olyan éles a határ. Talán az sem véletlen, hogy orgazmus közelében a nők és férfiak arcán nem a boldogság, hanem a fájdalom jelenik meg?

Az biztos, hogy a szex szorosan kapcsolódik a testhez, és talán ezért könnyebb a biopunkhoz és a horrorhoz kötni, és a mágiához pedig a szerelem és a romantika passzol. Mint említettem, én ösztönösen nyúltam ezekhez a témákhoz, hiszen a Vadhajtás mélyen a vágyakról és ösztönökről szól.

Éhségről.

Ha azt mondom, hatalomvágy, szerelmi vágy VAGY hataloméhség, szereleméhség, melyik az erősebb? Ugye az éhség tűnik annak? Mert azt fizikailag érezzük, a gyomrunkban, a testünkben. A szerelem sem önmagában való, emelkedett érzelem, az is megbújik elszoruló torkunkban, a gyorsabban kalapáló szívünkben.

A test fontos, azon keresztül érzékeljük a világot. A szex fontos, azon keresztül szabadíthatjuk fel  az ösztöneinket, a vadállatot magunkban. És a mágiát is, legalábbis a Vadhajtásban.

Sümegi Attila

Illusztrációk: Boris Vallejo