Emily St. John Mandel csodálatos könyve, a Tizenegyes állomás nem science fiction regény, de egyes részei egy vírus pusztítása utáni időkben játszódnak, ahol a civilizáció elveszett maradványai között egy Shakespeare-társulat vándorol. Bár a nagy kataklizma valamennyi szereplő életére hatással van, legalább ilyen fontosak az egyes embereket összekötő szálak, és a hatások, amelyek az egymáshoz érő, majd szétváló sorsokon végigfutnak.
A Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát.
A Tizenegyes állomás Arthur C. Clarke-díjat és Toronto Book Awardot nyert és számos nyelvre lefordították. Gyönyörű, lírai könyv a művészet hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából.
A szerző maga így vall a regényéről:
„Szerelmes levelet szerettem volna írni ehhez a rendkívüli világhoz, amelyben élünk. Persze rengeteg minden van ebben a világban, ami visszatetszést kelt, ugyanakkor olyan szintű technológia és infrastruktúra vesz körül minket, amit az emberi történelem bármely másik pontján tökéletes csodának tűnt volna. Elektromosság által megvilágított szobákban élünk és dolgozunk, kontinenseket és óceánokat szelünk át néhány óra alatt napok vagy hónapok helyett, a szemetünket elviszik, miután kitettük a járdára, beszélni a világ másik felén lévő valakivel pedig csak egy kézben tartott készüléken lenyomott számsoron múlik. Ezek lenyűgöző dolgok, amiket mi egyértelmű alapnak fogunk fel. A modern világról úgy is lehet írni, hogy fontolóra vesszük a hiányát, ezért tettem át a Tizenegyes állomás egyes részeit egy posztapokaliptikus világba. Úgy gondoltam a könyvre, mint egy rekviem formájában megírt szerelmes levélre.”
Emily St. John Mandel zseniális és irodalmi zsánerek határain született regénye, a Tizenegyes állomás rendkívüli sikert ért el. A posztapokaliptikus világban utazó Shakespeare-színészek társulata a szépirodalom és a science fiction olvasóit egyaránt elbűvölte. A New York Times bestseller könyvét, amelynek fordítási jogai 23 országban elkeltek, a Clarke és a Toronto Book Award mellett számos neves irodalmi díjra jelölték (Andrew Carnegie, PEN/Faulkner, Bailey's), George R. R. Martin pedig tavaly csak ennyit mondott róla: „A LEGJOBB REGÉNY. Nagybetűvel.” A Tizenegyes állomás filmadaptációját Scott Steindorff készíti.
Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar olvasók is beleszeretnek majd ebbe a különleges könyvbe, és bár a regény nem a SFF sorozat keretein belül jelenik meg, jó szívvel ajánljuk sci-fi olvasóinknak is.
„Álltam, és néztem lerombolt otthonom, és próbáltam elfelejteni a földi lét édességét."
A magyar borító tervezője Hegyi Péter.
Fordító: Körmendi Ágnes
Kategória: szépirodalom / sci-fi
ISBN 978-963-406-224-0
Terjedelem: 364 oldal
Ár: 2990 Ft
