Minden egyes könyvünk sorsát figyelemmel kísérjük, de az első magyar szerzős novelláskötetünk utóélete érthető módon különösen foglalkoztat minket. Úgy látjuk, a néhány hete megjelent kiadvány eddigi fogadtatásában van egy visszatérő elem: többen is hiányoljátok az előszót. Bármennyire is suta lehet egy blogon pótolni a mulasztást, arra gondoltunk, mégis megtesszük, mert jogosnak érezzük a kritikát.
Amikor a kötet szerkesztésekor felmerült bennünk, hogy írjunk-e előszót, két okból vetettük el. Egyrészt, munka közben a kiadványt ihlető Strahan-antológiasorozat lebegett a szemünk előtt, ahol a szerző minden kötetnél nagy ívű áttekintést közöl az adott év angolszász fantasztikus megjelenéseiről, felsorolva kismillió magazint és folyóiratot, illetve néhány gyűjteményes kötetet. Mi viszont úgy voltunk vele, hogy nálunk még mindig nincs olyan méretű magyar novellapiac, hogy azt szemlézni kellene vagy lehetne, azt pedig, hogy más kiadók munkáját (így vagy úgy) értékeljük, problematikusnak éreztük. Másrészt, tévesen úgy gondoltuk, hogy a potenciális olvasók többsége követte a kötet születésének publikus folyamatát, vagyis hogy nyílt pályázatot is hirdettünk, és onnan is válogattunk. De persze egyáltalán nem biztos, hogy erről az olvasók többsége tudott.
Úgyhogy most röviden összefoglaljuk, hogyan állt össze a könyv.
2016-ban kezdtük el kiadni az ausztrál szerkesztő, Jonathan Strahan éves antológiasorozatát, amelynek még úgy is kiépült a stabil olvasótábora, hogy a hozzánk eljutott vélemények alapján nem mindenki rajongott Strahan ízléséért, aki több évtizedes szerkesztői tapasztalattal, a teljes angolszász piacról válogatta össze az általa legprogreszívebbnek, legérdekesebbnek és legjobbnak tartott írásokat. Az évek során felmerült bennünk, hogy a sorozat magyar változatának meghonosításával ideális terepet biztosíthatnánk a hazai szerzőknek, legyen szó már ismert vagy még csak most bemutatkozó alkotókról. Tapasztalatunk szerint a fantasztikum olvasói között rengetegen szeretik a kisprózát, és az írók számára is hasznos egy ilyen lehetőség: a szóban forgó műfajokba tartozó sztorik egy része novellaformában működik leginkább, és egy efféle kiadvány talán még jobban motiválhatná az ambiciózus szerzőket a kisebb lélegzetű ötleteik kibontására. Az pedig a magyar fantasztikum ismerőinek nem újdonság, hogy az elmúlt években már több olyan író is bemutatkozott, aki kreatívan tudta hasznosítani műfaji olvasmányélményeit, és úgy éreztük, egy ilyen antológiával a magunk módján bővítenénk a hazai szerzők publikációs lehetőségeit.
Ugyan a pályázati kiírásban jeleztük, hogy sci-fi és fantasy írásokat egyaránt várunk, egy pillanatig sem volt kritérium, hogy a két műfaj egyenlő arányban képviseltesse magát a kötetben. Semmi értelme nem lett volna merev szimmetriára törekedni, és azonos mennyiségű sci-fi és fantasy novellát beválogatni akkor is, ha az írások színvonalát nem ítéljük elég jónak. Mi is érzékeltük a szerkesztés során, hogy a két műfaj finoman szólva nincs egyensúlyban, és tudtuk, hogy lesznek olvasók, akiket ez zavarni fog, de bíztunk benne, hogy egy elég jó fantasy szórakoztat majd egy megrögzött sci-fi rajongót is, és viszont. Az, hogy lényegesen több elég jónak ítélt fantasyt kaptunk, mint sci-fit, továbbgondolásra érdemes tény.
Többen szóvá tettétek, hogy horror/weird novellák is szerepelnek a kötetben, és felmerült, hogy ezt is feltüntethettük volna a borítón. Ez véleményes kérdés: talán lett volna helye (legalábbis a két címke közül valamelyiknek), de még a sci-finél is kevesebb ilyen szöveg szerepel a kötetben, vagyis nem éreztük elég indokoltnak, ráadásul így még hosszabb lett volna a cím.
Ami a könyvben szereplő szerzőket illeti, nem volt célunk, hogy többségében már “befutott” (de legalábbis publikált) írókat válogassunk be. Már a pályázat meghirdetésekor is jeleztük, hogy első körben már ismert szerzőket kértünk fel, a második kör pedig nyílt volt. Egyik esetben sem az volt a szempont, hogy az illető már publikált (esetleg “jól cseng a neve”): az első körben több ilyen szerző küldött nekünk szöveget, de ha nem éreztük elég jónak az írást, vagy a témát és a megközelítést elég újszerűnek, nem fogadtuk el közlésre. A második körös válogatás pontosan ugyanígy zajlott. Teljesen mindegy volt, hány novellát vagy regényt publikált már korábban az adott író, ahogy az is, hogy milyen a vallása, a bőrszíne, és mi van a lába között.
A válogatáskor egyedül azt a végtelenül prózai szempontot vettük figyelembe, hogy mindketten elég jónak és érdekesnek tartsuk az adott novellát.
Hogy mi mit tartottunk elég jónak, azt nem kezdenénk el magyarázni, a végeredményt már úgyis mindenki elolvashatja. Az volt a célunk, hogy olyan kiadványt adjunk ki a kezünk közül, amely tartalmában felveszi a versenyt az angolszász antológiákkal: szórakoztató, profin megírt, esetleg elgondolkodtató novellákat tartalmaz. A könyv október óta megvásárolható, így már mindenki szabadon véleményt alkothat róla, megítélheti, hogy elég jó munkát végeztünk-e vagy sem.
***
Néhány eddigi kritika és hozzászólás a könyvről:
https://konyves.blog.hu/2018/11/03/a_regi_galaktikakon_tul_is_van_magyar_fantasztikus_irodalom
https://regenyvilag.blog.hu/2018/10/25/az_ev_magyar_science_fiction_es_fantasy_novellai
https://moly.hu/ertekelesek/2934455
https://moly.hu/ertekelesek/2931443
https://moly.hu/ertekelesek/2923361
Kíváncsian várjuk a többit!
