November elején két fantasy könyvvel jelentkezünk, mindkettő egy-egy sorozat várva várt második kötete. Peter Granttel és Nightingale főfelügyelővel visszatérünk Londonba, ahol valami vagy valaki a sohói dzsesszzenészeket tizedeli, az Üveghegyben pedig a magyar tündérmesevilág sötét oldalát járja be a félig ember, félig tündér Emese.

Kedvcsinálónak itt vannak a borítók.

KLEINHEINCZ CSILLA: ÜVEGHEGY

„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”

A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.

Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.

Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

BEN AARONOVITCH: SOHO FELETT A HOLD

Peter Grant közrendőr hamar rájön, hogy a dzsessz-szaxofonos Cyrus Wilkinson nem szívroham áldozata lett. Valaki vagy valami a londoni Soho utcáit járja, és az a különleges képesség vonzza, amely elválasztja a nagy zenészeket az átlagosaktól. Petert nyomozása során felettese, Thomas Nightingale – Anglia utolsó bejegyzett varázslója – és Cyrus volt szeretője, az ellenállhatatlan Simone Fitzwilliam segíti. Miközben egyre jobban elmélyed az ügy felgöngyölítésében, bekerül a képbe egy zseniális trombitás, Richard „Lord” Grant is, aki egyébként Peter apja. A rendőrmunka már csak ilyen: többnyire rendfenntartás, időnként igazságszolgáltatás, és karrierenként egyszer talán bosszú.

Az angol Ben Aaronovitch regénye méltó folytatása a nagy sikert aratott London folyóinak, amely az urban fantasy és a krimi szellemes ötvözeteként keltett feltűnést.

A Síkvándor megjelenésének alkalmából elkészítettük a Pinterest oldalát, ahol a regény világához kapcsolódó és annak hangulatát felidéző képek mellett részleteket is találtok a könyvből.

A Síkvándor Pinterest oldala.

Az eredeti cikk a WHSmith Richard and Judy Book Club oldalán jelent meg.

A popkultúra rossz szokásai közzé tartozik az előállításuk. Ismerjük ezt a típust: a lányt a csomagtartóban, akinek hosszú, csupasz lábai a lökhárító fölött himbálóznak; a megkínzott áldozatot a pincében a koszos topban és bugyiban, csimbókos haja az arcába lóg; a megtört naivát az üveges szemével és a gusztusosan feltűrt ruhával, egyik lábáról leesett a magassarkúja, és a vére tócsába gyűlik alatta.

A gyilkosság áldozata véres rejtvénnyé változik, amelyet meg kell oldani. A sérülései summájává válik az élete helyett.

A véres részletekre fókuszálunk – a golyó távozás során ütött sebére, a kés behatolásának szögére, a vérfreccsenés mintázatára, a körme alatt talált DNS-re, a védekezésre utaló vágásokra a tenyerén. A tévéből megtanultuk, hogy ez a fontos: hogy mit tettek vele. Passzív módban. Mert nincsen többé alany. Csak tárgy: a halott lány, a hulla. És egy hulla nem jelent semmit. csak egy üres héj. Nyugodtan megbámulható. Már nincs benne senki. De egykor volt.

Ezért írtam meg a Tündöklő lányokat olyanra, hogy legalább annyira az áldozatok története is legyen, mint a gyilkosé.

"Láttunk már ilyet? Igen. Láttunk már ilyet? Nem. Ókori történetíróktól Asimovig rengetegen elregélték már különféle, hatalmas birodalmak bukását, semmi új nincs benne. Abban sem, hogy két, időben elcsúsztatott történetszál fokozatosan összeér és megmagyarázza egymást. De akkor mégis mitől jó ez a könyv? - teszi fel a kérdést jogosan az idáig eljutó blogolvasó. A válasz egyszerű: attól, hogy Leckie tud írni. Egyetlen pillanatig sem untam a könyvet, ami utoljára Cardnál fordult elő (az utóbbi két hónapban három regényét is elolvastam, ha minden jól megy, még lesz róluk itt szó), végig kíváncsi voltam, hogy hova fog kifutni ez az egész, és persze ennyire szimpatikus főszereplővel sem találkoztam jó ideje, mint ez az egyszemélyes hadsereg. Mármint ez most nem brúszviliszi akcióhőst jelent, hanem olyan személyt, akinek hadseregnyi teste van, egyetlen tudathoz, és ezáltal olyan menő dolgokra képes, mint az önmagával kórusban éneklés, vagy akár csak egy egész város egyszemélyi biztosítása. "

A teljes cikk elolvasható ezen a linken.

Hamarosan a boltokba kerül a Tündöklő lányok, ennek kapcsán bemutatjuk az igazi tündöklő lányt: Lauren Beukest.

A dél-afrikai Lauren Beukes már első regényével, a Moxylanddel nagy feltűnést keltett, a Zoo City pedig az Arthur C. Clarke-díjon kívül nemzetközileg is elismert SF-íróvá tette. Harmadik regényéről, a Tündöklő lányokról még csak annyit lehetett tudni, hogy egy időutazó sorozatgyilkosról szól, amikor már versengtek érte a kiadók, és végül hat számjegyű licitben kelt el, hogy aztán 2013 egyik legsikeresebb thrillere váljon belőle. Cikkeztek róla az összes nagy lapban és magazinban, és Stephen King és Gillian Flynn is ezt a könyvet nevezték meg 2013 legjobb olvasmányai között.

A Tündöklő lányok már kiszakadt a szűken vett zsánerből, de ugyanúgy megjelent benne a fantasztikum, mint Beukes korábbi regényeiben. Az írónő minden egyes könyve nagyon markánsan tükrözi véleményét a társadalomról, a kisebbségek helyzetéről, miközben szereplői bejárják az alvilágot és a pokol számos bugyrát. Vagány, sötét, kíméletlen stílusában egyszerre megtalálható az újságíró kérlelhetetlensége és a zsáneríró felfokozott tempója – regényei valóban ütnek.

Lauren Beukes nem csak regényeket ír, hanem újságcikkeket, forgatókönyveket és képregényeket is, jótékonysági tevékenységet végez és aktívan felvállal olyan ügyeket, mint például az LMBTQ közösségek vagy az erőszak áldozatául esett nők helyzetének javítása.

Jelenleg Fokvárosban él, és negyedik regénye, a Broken Monsters megjelenését követő turnéra készül, amely, ha lehet, még sötétebb és zsigeribb, mint a Tündöklő lányok.

( A fotót Matthew Brown készítette.)

Időutazó sorozatgyilkos – Lauren Beukes regényéről még csak ennyit lehetett tudni, amikor már hatalmas érdeklődéssel várták a külföldi kiadók, és végül egy hat számjegyű licit keretében kelt el. 2013 egyik legizgalmasabb thrillerébe most ezen a linken olvashattok bele.

Kindle-tulajdonosok pedig  az alábbi linkre kattintva tölthetik le a .prc változatot.

Reméljük, megengedtek egy kis kitérőt. Jövő héten jelenik meg Max Barry Lexikon című regénye, amely ugyan nem tartozik bele SFF sorozatunkba, úgy érezzük, jó, ha tudtok róla, a spekulatív fikció iránt érdeklődők számára talán izgalmas lehet. Egy kiugróan jó kritikákat kapott összeesküvéses thrillerről van szó, amely tényleg nem mindennapi alapötletre épül, mutatjuk is a fülszöveget:

Egy virginiai magániskola diákjai nem történelmet, földrajzot vagy matematikát tanulnak, hanem meggyőzést. Arra tanítják őket, hogy a nyelvet elmemanipulációra használják, és a szavakra fegyverekként gondoljanak. A legjobb képességű növendékek „költők”-ként hagyják ott az iskolát, és belépnek egy ismeretlen céllal rendelkező, névtelen szervezetbe.

Az éles eszű, árva Emily kártyatrükkökből él San Francisco utcáin, mígnem felkelti a szervezet toborzóinak figyelmét. A lány beiratkozik az iskolába, ahol a valódi személyiségüket elrejtő tanároktól megtanulja a meggyőzés alapjait, az egyik legtehetségesebb diákként végez, majd elköveti a létező legnagyobb hibát – szerelmes lesz.

Eközben a látszólag ártatlan Wil Parke-ot két idegen megtámadja egy repülőtér mosdójában. Bár a férfi nem emlékszik rá, hogy azt tette volna, amit állítanak róla, kiderül, hogy kulcsszerepet játszik a költők rivális csoportjai között zajló titkos háborúban. A menekülni kénytelen Wil rájön, hogy valójában semmit sem tud a múltjáról, és Ausztráliába kell utaznia, ha meg akarja tudni, ki ő és miért pusztult ki egy város teljes lakossága.

Lauren Beukes, a Zoo City és a Tündöklő lányok írója szerint „Eszelősen jó. Egyszerre sötét, furcsa és humánus.” A Shelf Awareness nevű könyves honlap pedig azt írta róla, hogy „Észbontó. Megdolgoztatja az agyat és megemeli a pulzust.”

A könyvet kedvezményesen megrendelhetitek webshopunkból, ide kattintva pedig elolvashatjátok az első húsz oldalát.

A Síkvándornak szerintünk minden sci-fi rajongó polcán ott a helye, de azért mutatunk belőle egy 20 oldalas részletet, ami segíthet a döntésben. A beleolvasót ezen az oldalon találjátok.

A Mellékes igazsághoz hasonlóan pedig a Síkvándorból is olvashattok részletet .prc formátumban.

Innen letölthetitek a Mellékes igazság első fejezetét Kindle-ön olvasható .prc formátumban, .rarba csomagolva (utóbbira azért van szükség, mert a blog csak így engedi feltölteni).

Néhány nap múlva már a boltokban is kapható lesz Ian McDonald Síkvándora, de az első ajánló már olvasható róla az Ekultura.hu-n.

"(...) úgy érzem, a Síkvándorban sikerült eltalálni a megfelelő arányokat. Akárcsak a tudományos részletek terén: nincs itt semmi, amit egy átlagos intelligenciával rendelkező tizenéves ne érthetne meg. Ezzel együtt McDonald remekül felépítette az egészet: a hátteret, a koncepciót, a párhuzamos világot.

Persze a sziporkázó ötletek és elképzelések fabatkát sem érnének az izgalmas kalandok, az író humora és az olyan szereplők nélkül, amilyen a fehér hajú, afrofrizurás pilótalány, Sen, aki különös tarot kártyákból jósol, valamint az Örökkévaló nevű léghajó kapitánynője, nem szólva az – úgymond – főgonoszról."

A teljes cikk itt található.