Idén is megrendezik az Olvasás Éjszakáját október 18-án, amelynek keretében számos könyvesboltban és kulturális intézményben rendeznek irodalmi programokat.

A Gabo Kiadó idén a nők és a sci-fi témájában szervez műsort a Károly körút 3/C alatti Alexandra Könyvesházban, Álmodnak-e az androidok partiarchális jövőről? címmel. A vetítéssel egybekötött utazáson a science fiction női oldalára az utaskísérők Moskát Anita és Kleinheincz Csilla lesznek. A műsor 18 órakor kezdődik és 18.45-ig tart.

Álmodnak-e az androidok partiarchális jövőről? 

Fantasztikus nők – nők a fantasztikumban

A GABO Kiadó szerzői, Kleinheincz Csilla és Moskát Anita beszélgetnek Ann Leckie hétszeres díjnyertes Mellékes igazság című sci-fije és a tavalyi év legizgalmasabb thrillere, Lauren Beukes Tündöklő lányok című könyve kapcsán a nők szerepéről a fantasztikus zsánerben. Kemény sci-fi írónők és romantikus fantasy, patriarchálistól eltérő jövőképek és a női szemszög térhódítása a fantasztikus irodalmon belül.

Az Olvasás éjszakájának teljes programja itt olvasható.

Az alábbi interjú az angol kiadás extrái között jelent meg (vigyázat, az utolsó kérdés spoileres!):

A tiszteletreméltó Breq, vagyis Esk Egyes, vagyis Toren igazsága különleges karakter, hiszen emberi teste van, de mesterséges intelligenciája. Mi vezetett ehhez a választáshoz, és milyen kihívásokkal és lehetőségekkel szembesültél a megírása során?

Leckie: Breq önmagában közel sem jelentett akkora kihívást, mint Toren Igazsága, vagy akár Esk Egyes. Annak az ábrázolása, mit jelenthet az, hogy a teste nem csupán egy nagy hajó, hanem több száz, esetenként több ezer emberi test is, amelyek mind egyszerre látnak, hallanak és cselekszenek – annyira nehéznek tűnt, hogy sokáig ezért nem fogtam bele. Hogyan mutatja meg az ember az olvasónak ezt a tapasztalást? Megpróbálhatom leírni az érzékek és cselekvések áradatát, de akkor annyira felhígul a fókusz, hogy nehéz megtalálni a fő szálat. A másik megoldás az volt, hogy leszűkítem a nézőpontot Esk Egyes egyetlen szegmensére, és így lemondok egy csomó mindenről, ami valóban érdekelne a karakterben. Ezzel a megoldással jobban elkülönítettem volna a hajótól, mint amennyire egyébként elkülönül.

De egy Toren Igazságához hasonló karakter rengeteget tapasztal, ezért lényegében mindentudó narrátorként működhet – egészen közelről ismeri a tisztjeit és látja az érzelmeiket. Tanúja lehet olyan dolgoknak, amelyek egyszerre különböző helyeken történnek. Ezért aztán használhattam az egyes szám első személyt, miközben kiaknázhattam, hogy amikor csak szükség van rá, több mindent meg tudjak mutatni egyszerre. Cseles kiskapu volt ez az egyes szám első személyű narrátor nyilvánvaló korlátainak megkerüléséhez.

Részletesen bemutattad a radch kultúra elemeit, és a Mellékes igazságot olvasva az embernek az az érzése támad, hogy sokkal többet tudsz erről a civilizációról, mint amennyit a regényben megjelenítesz. Mesélnél egy kicsit arról, mi ihlette a Radch Birodalmat?

Nem hiszem, hogy őszinte lennék, ha azt mondanám, hogy egy bizonyos valós példa inspirálta a Radchot. Kockáról kockára épült fel, ahogy telt az idő. Persze néhány építőelem a valódi világból jött. Sok mindent vettem át a rómaiaktól – bár a vallás nem különösebben római, a radchaaik hozzáállása a valláshoz hasonló, különösen, ahogy a leigázott népek isteneit integrálják egy már ismerős panteonba. Ilyen még az ómenek és jóslatok fontossága is, még ha a mögötte álló radchaai logika el is tér.

A rómaiak természetesen sok írónál szolgáltak a csillagközi birodalmak modelljéül, és ez nem csoda. A Római Birodalom kiváló példája a hosszú időn át és nagy területen működő birodalmaknak. Ez idő alatt mindenféle izgalmas eseményre került sor – polgárháborúkra, merényletekre, felkelésekre, elszakadó majd visszakényszerített tartományokra, még az államformában is nagy változás állt be, amikor köztársaságból császársággá alakult. Több tonna anyag van benne, és nagy szerepet játszottak az európai történelemben. Nem is olyan régen a művelt nyugati görögöt és latint tanult, és tanulmányai részeként Vergiliust, Ovidiust, Cicerót és Caesart olvasott, valamint egy sor más írót.

Én azonban nem akartam, hogy a jövőm – akármilyen szeszélyes is – teljesen európai gyökereken alapuljon. A radchaaik nem lehettek egyszerűen űr-rómaiak.

Bár a Mellékes igazság az első regényed, számos novellád megjelent már.  A terjedelemtől függően eltér-e az írói megközelítésed? Mit tudsz megosztani velünk az írói módszeredről?

Amikor először kezdtem komolyabban foglalkozni az írással, rájöttem, hogy számomra a hosszú írások jönnek természetesen, és a kispróza nagyon nehéz. Ez részben abból fakadt, hogy kezdő voltam, részben meg abból, ahogyan írtam. Például, ha egy ötletmorzsából indultam ki, a következő lépés a környezet megalkotása volt. Számomra a környezet szervesen összekapcsolódik a karakterekkel, és ha úgy mozgatnám a karaktereket, hogy nem adom meg a tetteiknek súlyt adó részleteket, felületes lenne a végeredmény, legalábbis nálam.

Az embereket az őket körülvevő világ teszi azzá, akik, és a világ is azért olyan, mert a benne élők úgy alakítják. Ha olyasmit írsz, ami a mi jelenünkhöz elég közel álló, valódi világban játszódik, néhány szóval fel lehet rajzolni a környezetet és a történelmi kontextust. Én azonban főleg másodlagos világokban játszódó fantasyt vagy távoli jövőbe helyezett űroperát írok, és azoknak a világoknak a történelmét és kultúráját megidézni már bonyolult feladat. Kell hozzá némi hely, vagy ha az nincs, akkor hihetetlenül hatékony expozíció.

Személy szerint én szeretek tág terekkel dolgozni, szeretem az érzést, hogy a világ túlnyúlik a történet határain, és ezt furcsa, takaros kis részletekkel lehet elérni.

Novella esetén viszont kevés a rendelkezésre álló hely. A kezdő íróknak gyakran mondják, hogy minden jelenetük legalább két célt teljesítsen, de én úgy látom, kisprózánál még ez a kettő is kevés. Minden jelenetnek a lehető legtöbbet kell nyújtania, és minden mondatnak kell, hogy legyen oka. Ha ki tudok valamit húzni úgy, hogy a történet érhető maradjon, akkor ki kell húzni. Még akkor is, ha egyszerre két vagy három célt teljesít.

Aztán persze vannak olyan ötletek, amelyek csak nagy léptékben működnek, míg mások ezer szóra sem rúgnak, még akkor sem, ha az ember teletömi extrákkal. Így aztán arra jöttem rá, ha novellát akarok írni, akkor vagy egy nagy ötlet egy töredékét kell megragadnom, vagy valami tág témát kell kis helyre tömörítenem.

A főszereplőd egyik jellegzetessége énekszenvedélye és enciklopédikus énektudása. Te is osztozol ebben a szenvedélyben, és ha igen, milyen zenéket találtál különösen inspirálónak a regény megírása közben?

Imádok énekelni! Különösen másokkal – a kórusban éneklés fantasztikus élmény. Kár, hogy olyan sok embernek, akivel találkozom, ambivalens, feszült a viszonya az énekléssel. Személyes jellegű zene, amire szinte mindenki képes, az emberek mégis gyakran úgy érzik, hogy csak bizonyos emberek számára engedélyezett. Sokkal több olyan emberrel találkoztam, aki azt mondta, nem tud énekelni, mint ahány tényleg nem tudott. És sok olyannal is összefutottam már, aki le is beszéli a körülötte lévőket az éneklésről. Miért van ez? Szeretném, ha az emberek szabadabban énekelnének, és élveznék, ha mások énekelnek körülöttük. (...)

Az elején nem tudtam, hogy Esk Egyes énekelni szeretne. De amikor rájöttem, hogy egymaga is képes lehet kórusban énekelni, már nem tudtam szabadulni az ötlettől.

Ami az inspiráló zenét illeti, két csoportra lehet osztani. Egyfelől van az a zene, amit írás vagy tervezgetés közben hallgattam, és van az a zene, amit a történetbe is beleszőttem. Az utóbbiak között három való életben is létező dal szerepel a Mellékes igazságban. Kettő (nem meglepő módon) kórusmű – "Clamanda" (Sacred Harp 42) és "Bunker Hill" (Missouri Harmony 19). Ezek olyan dalok, amelyeket ilyen agy olyan oknál fogva ezekkel a karakterekkel és eseményekkel kötök össze.

A harmadik dal néhány évszázaddal régebbi, de szintén katonai témájú. A címe "L'homme Armé",  és úgy tűnik, minden késő tizenötödik századi zeneszerző és házimajma írt rá egy misét. Persze túlziok – nem hiszem, hogy olyan sok L'homme Armé mise maradt volna fent majmok tollából. De annak idején népszerű dal volt.

Hogy milyen zenét hallgattam? Úgy vettem észre, hogy az egyes projekteknek saját zenelistája van. Néha az egyes jeleneteknek is. Hosszú és unalmas lenne felsorolni, milyen zenéket hallgattam írás közben, de van egy jelenet, amely nem létezne egy bizonyos mű nélkül. A hídjelenet úgy született, hogy túl sokáig hallgattam az Afro Celt Sound System "Lagan" című dalát.

A Mellékes igazság egy lazán felépülő trilógia első kötete. Mit várhatunk a következő könyvben?

Most, hogy Breq saját hajót kapott, egy célja van: gondoskodni Awn hadnagy húgának biztonságáról. Ezt azonban nem teheti meg anélkül, hogy belekeveredne az Athoek Űrállomás helyi politikai és társadalmi intrikáiba, és nem kerülheti el a Radchban kitört polgárháború kaotikus és veszedelmes következményeit. És amint a radchaai terület körüli territóriumokban élők rájönnek, mi folyik itt, ők is mozgolódni kezdenek, méghozzá nem feltétlen barátságosan. És nem mindegyik szomszéd emberi lény.  

Két hete az Ólomerdő állt a központban, most pedig Moskát Anita zseniális első regénye, a Bábel fiai  vesz részt a Gabo Kiadó, a Moly és a Dibook közös akciójában.

• Az akció ideje alatt a Bábel fiai  e-könyv -500 Ft kedvezménnyel megvásárolható a Moly felületén talált kuponkóddal.
• Csütörtökön pedig egy külön erre létrehozott „Kérdezz bármit” zónában Anita felel majd a feltett kérdésekre.

Az időutazás gyakori témája a sci-fiknek, viszont könnyen lebontható néhány alapkategóriára. Adam Hill és Sam Wilson ezt az infografikát készítették a Tündöklő lányok külföldi papírkiadásának alkalmából:

Mint az ábrán is látható, a Tündöklő lányok a 12 majommal és a Terminátorral együtt az időhurkos kategóriába esik bele. (A holnap határa pedig a 4., újrázós típusba).

Lauren Beukes a következőket mondta az időutazásról:

„Amikor a Tündöklő lányokat írtam, utánanéztem az időutazás mechanikájának a mezonoktól a kozmikus húrokig, végtelen hengerekig és féregjáratokig, aztán rájöttem, hogy sokkal jobban izgat az időutazás filozófiai megközelítése. (Bár a Ház valószínűleg egy féreglyuk, és szeretném azt gondolni, hogy létezik egy csomó multiverzum, amelyben az én visszataszító sorozatgyilkosom, Harper soha nem bukkan rá, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal).

Szerettem volna eljátszani az időhurkokkal és paradoxonokkal és rögeszmékkel, ami azzal járt, hogy végül egy fatalista modellt választottam. Gondoljunk rá úgy, mint egy görög tragédia-szerű időutazásra 0 minél jobban kapálózunk a sors ellen, annál inkább játékba hozzuk az eseményeket, amik végül elvezetnek hozzá, mint Ödipusznál, Macbethnél vagy Heródesnél, de ahogyan visszazárul önmagába, Sziszifusz legendáját és Prométheusz büntetését is megidézi.

A barátaim, Adam Hill és Sam Wilson összeraktak egy praktikus ábrát néhány modellről, amik megjelennek a kortárs popkultúrában."

Szeptember végén érkezik a GABO SFF sorozatban Isaac Asimov, az itthon talán legismertebb sci-fi író Birodalom-sorozatának három kötete. A három, különálló regény az Alapítvány előtti időkben játszódik, a Trantor és a Birodalom felemelkedésének és a Föld bukásának korszakában. A kötetek már kedvezménnyel előrendelhetőek.

A csillagok, akár a por - A Birodalom-sorozat 1. kötete

A Föld egyik egyetemén tanuló Biron Farril arra ébred kollégiumi szobájában, hogy valaki a vesztére tör. Szöknie kell, pedig még nem is sejti, hogy miért próbálják megölni. Menekülés közben rádöbben, hogy belekeveredett a lakott bolygók fölött uralkodó tirannok ellen készülő galaktikus méretű lázadás sodrába. Bolygóról bolygóra szökve tudja meg, hogy a zendülők egyik vezére volt apja is, akit elárultak és kivégeztek. Biron most már nemcsak az életét menti, de meg akarja találni apja gyilkosait, s eközben el kell jutnia a lázadó bolygóra is, ha meg akarja állítani a vesztébe rohanó emberiséget. A helyzetét csak nehezíti, hogy beleszeret az ellenségnek vélt uralkodó szépséges lányába.

Az űr áramlatai - A Birodalom-sorozat 2. kötete

A férfit csak úgy ismerték, hogy a „bolond Rik”, pedig egyedül ő tudta, milyen halálos veszedelem fenyegeti a Florina bolygót és lakóit. Azazhogy már ő sem tudta, mert valaki kitörölte az agyából ezt a mindennél fontosabb tudást. Vagy őriz még valamilyen emlékfoszlányokat a szerencsétlen féleszű tudatalattija? Rik a galaktikus méretű intrikák hálójában vergődve bátran felveszi a harcot a saját együgyűségével és az ismeretlen ellenséggel,miközben reménytelen versenyfutásra kényszerül a veszedelmet hordozó idővel.

Kavics az égben - A Birodalom-sorozat 3. kötete

Joseph Schwartz, a 62 éves chicagói férfi egy napon érthetetlen „baleset” áldozata lesz. Úgy érzi, mintha egyszerűen csak elesett volna az utcán, ám amikor pillanatnyi kábulatából felocsúdik, egy általa teljesen ismeretlen vidéken találja magát. Hosszas gyaloglás után végre egy házra talál, ám a benne lakók, legnagyobb meglepetésére ismeretlen nyelven szólnak hozzá. Megdöbbenése fokozatosan kétségbeeséssé változik, amikor megtudja, hogy a Föld fejlődésének egy későbbi idődimenziójába pottyant, s első ismerősei fogolynak tekintik. Végső elkeseredésében szökéssel próbálkozik, hogy maga derítse ki: létezik-e számára a menekülést jelentő visszatérés lehetősége.

A teljes sorozat itt akciósan előrendelhető.

Az alábbi linkre kattintva elolvashatsz közel 30 oldalt a regényből.

A héten a Moly és a Dibook közös akciójában Kleinheincz Csilla fantasy regénye, az Ólomerdő kerül fókuszba, hiszen már közeleg a folytatás, az Üveghegy megjelenése is.

• Az akció ideje alatt az Ólomerdő e-könyv -500 Ft kedvezménnyel megvásárolható a Moly felületén talált kuponkóddal.
• Szerdán egy külön erre létrehozott „Kérdezz bármit” zónában Csilla felel majd a feltett kérdésekre.
• A hét folyamán pedig az Ólomerdő még meg nem jelent folytatásából, az Üveghegyből is megjelennek kedvcsináló részletek a Molyon.

Jó molyolást kívánunk!

Ian McDonald régóta ismert átgondolt, szerteágazó, poszthumán és cyberpunk témákat feszegető regényeiről, korábban magyarul megjelent művei is gazdagon megírt, izgalmas és elgondolkodtató írások. A Síkvándor úgy tekeri eggyel feljebb az izgalomfaktort, hogy közben nem mond le a remek és modern sci-fi ötletek beemelésétől és nem fél érdekfeszítő informatikai és fizikai gondolatjátékokat felvonultatni a könyvben.

Maga McDonald így nyilatkozott arról, miért kezdett el ifjúsági sorozatot írni és mi jelentette a legnagyobb különbséget a felnőtt regényeihez képest:

„Legfőbb okom az volt, hogy ezt a történetet csak ezekkel a szereplőkkel mondhattam el, és csak így. (...) Végeztem némi kutatást. A fiúk tizenhárom éves korukig lázasan falják a könyveket, aztán egy csomóan különböző okokból felhagynak vele – számítógépes játékok miatt, a kortársak nyomására, mert már túl menők ehhez, nincs elég olvasnivaló... Ugyanakkor a BBC végzett egy felmérést arról, kik nézik a Doctor Who-t, (...) és rájöttek, hogy a tizennégy éves srácok. Így aztán azt gondoltam, talán tudok valami olyat csinálni, ami ugyanezt a menőséget és ugyanezt a komplexitást képviseli (...), mint a Doctor Who, csak könyvben. Épp erre a korra kihegyezve: a 13 éves fiúkra – nem elfelejtve a lányokat sem. legyen okos, feszegesse a képzelet határait kicsit, legyen sci-fi, mert fantasyből amúgy is iszonyú sok van már. Legyen más és friss – és nem egy sokadik disztópia. Mutassa meg at, hogyan gondolkoznak a tudósok és miként látják a világot."

(...)

Nem félek attól, hogy olyan tudományos ötleteket vessek fel, amik próbára teszik az olvasókat – a gyerekek amúgy is utánanéznek a neten –, aztán onnan új és izgalmas területek felé induljak el.  A felnőttek azok, akiknek mindent a szájukba kell rágni. Vissza kell nyernünk azt a látásmódot, hogy az olvasást kalandnak, és ne puszta szórakoztatásnak tekintsük."

A hétvégén kiosztották a Brit Fantasy Díjat, melynek horror kategóriájában az Arthur C. Clarke-díjas Lauren Beukes tavalyi természetfeletti thrillere, a Tündöklő lányok nyert. Örömmel jelentjük be, hogy a 2013 egyik legnagyobb thriller-szenzációjának tartott történet az időutazó sorozatgyilkosról  és a lányról, aki áldozatból üldözővé válik, ősszel a GABO kiadónál jelenik meg (a Stony Mayhall második életéhez hasonlóan együttműködésben az Ad Astrával).

A LÁNY, AKI NEM HALT MEG, KERESI A GYILKOST, AKINEK NEM LENNE SZABAD LÉTEZNIE.

Harper Curtis a gyilkos, aki a múltból lépett elő. Kirby Mazrachi a lány, akinek nem szántak jövőt.

Kirby az utolsó a tündöklő lányok sorából, akikben ég a szenvedély, akiknek életét Harper egymás után akarja kioltani, miután a gazdasági világválság idején Chicagóban rábukkant a Házra, amelynek ajtaja más időkre nyílik.

Harper a tökéletes gyilkos, aki nyomtalanul másik korba tűnik egy-egy gyilkosság után – ám egyik áldozata életben marad.

Kirby, aki megszállottan kutat támadója nyomai után, a Chicago Sun-Times egykori bűnügyi újságírója, Dan Velasquez mellé szegődik, akinek karrierje épp az ő ügye miatt vett más irányt. Kirby hamarosan megsejti a lehetetlen igazságot…

A Tündöklő lányok 2013 legjobb thrillereinek egyike, hátborzongató térkép egy időn átívelő gyilkosságsorozathoz.

A Riverfront Times alapos cikket közölt Ann Leckie-ről, a Mellékes igazság írójáról, amelyben utánajárt, minek köszönheti a sikerét, és kicsoda is tulajdonképpen Ann Leckie? 

Ann Leckie a sci-fi következő ásza?

Ann Leckie átpörgeti a kis faasztalon felhalmozott elutasító leveleket. A Webster University könyvtárának egyik karosszékében ülő írónő ősz hajú, 48 éves, és a könyvmolyokra jellemző fekete keretes szemüveget visel. Halk szavú, szinte félénk, de azért akad egy-két jel, ami arra utal, hogy nem tipikus kertvárosi anyuka – ilyen például ragyogó, élénknarancs színűre festett lábujjkörme az asztal alatt.

– Ez a kedvencem – suttogja, majd kivesz egy levelet a halomból, és idéz belőle:

„Kedves Mr. Leckie! Köszönjük, hogy lehetővé tette számunkra, hogy belenézzünk ebbe a kéziratba, de úgy találtuk, nem igazán felel meg jelenlegi igényeinknek.”

– Persze biztos csak elütés volt – nevet Leckie.

Mert megteheti, hogy nevessen ezeken a múltbeli kudarcokon: Mellékes igazság című 2013-as debütregénye a közelmúlt egyik legnagyobbra tartott sci-fi könyve, őt pedig a műfaj következő sztárjaként emlegetik. Leckie becslése szerint a kötet eddig 30000 példányban kelt el, és 10 nyelvre fordították le.

– A siker oka részben az ő személye – állítja John Scalzi, a Vének háborúja sorozat népszerű szerzője. – Ő Ann Leckie, egy nő és anya, aki éveket töltött a gyerekei felnevelésével. Zenei tanulmányokat folytatott. Mindez együtt valahogy kiadja Ann Leckie-t, egy egyedülálló hangot. Részben pontosan ezért tarol annyira a Mellékes igazság az idei díjátadókon. Mindenki érzi, hogy nem mindennapi hanggal van dolga.

Az űroperaként is emlegetett Mellékes igazság elismerő fogadtatásban részesült vállaltan feminista nyelv- és genderfelfogása okán. A könyvet lépten-nyomon Ursula K. Le Guin, C. J. Cherryh és Iain M. Banks legjobb műveihez hasonlítják. Az Orbit Books már le is szerződött Leckie-vel egy trilógiára, amely a regény világában játszódik.

Érdekes, hogy Leckie pont most aratott sikert, és az a tény sem mellékes, hogy olyan regénnyel futott be, amely nem csak egy erős női főhőst helyez a középpontba, hanem nemtől függetlenül minden karakterére a „she”-vel, vagyis a nőnemű személyes névmással utal. [A magyar nyelv persze erre a játékra kevesebb teret ad, de a fordításban azért igyekeztünk közvetíteni a szerzői szándékot.] A sci-fi közösség alig egy évvel ezelőtt forrongott a szexista vádaskodásoktól, és mintegy reakcióképpen, a 2013-as Nebula-díjátadón – a díj közel 50 éves történelmében először – minden nyertes nő volt.

Természetesen Leckie is tudja, hogy ez az irodalmi közösség nem először küzd meg a nemekkel és egyenlőséggel kapcsolatos problémával.

– Néha elég cinikusan gondolok erre az egészre – ismeri el Leckie. – De szeretném azt hinni, hogy most elértük a kritikus tömeget.

A női és kisebbségi írók növekvő száma szembenézésre kényszeríti a SF közösséget, állítja a többszörös díjnyertes Nora Jemisin. Jemisin minden alkalmat megragad arra, hogy felhívja az írók és rajongók figyelmét arra, hogy a műfaj még mindig nem kezeli egyenrangúan a női és kisebbségi szerzőket.

– A sci-fi és fantasy-közeg, mint a legtöbb geek terület, évtizedekig elbarikádozta magát a probléma megtárgyalásától azzal, hogy azt kommunikálta: „Hé, egy pillanat, minket vertek rendszeresen a suliban, mi vagyunk a számkivetettek.” Ez viszont ordas nagy hazugság.

A geek bajtársiasság olyan kultúrát építhetett ki, amely kritikátlanul viszonyul önmagához, állítja az író Steven Gould, aki idén második éve a SFWA elnöke.

– Régóta próbálunk nagyon elfogadóak lenni, és ez alatt a toleranciát értem – mondja Gould. – De ez néha azt jelentette, hogy olyan viselkedésmódokkal voltunk toleránsak, amikkel szemben nem lett volna szabad.

És ennek csúnya következménye lett. A közelmúltban több eset is nagy publicitást kapott, amelyben férfiak taperoltak vagy követtek nőket különböző SF-rendezvényeken, és ennek hatására sok szervezet – többek között az SFWA – foganatosított bizonyos, efféle zaklatást megakadályozó intézkedéseket. De a probléma ettől még fennáll. Leckie maga is döbbenten tapasztalta, hogy egy „visszaeső zaklató”, akit a magaviselete miatt korábban már kitiltottak több rendezvényről, szabadon járt-kelt az idei WisConon.

– Az erről folyó diskurzus manapság inkább valamiféle visszajátszásnak tűnik, mintha ugyanazt a lemezt pörgetnénk ezredjére – véli Leckie. – Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy a női jelenlét az idei Nebulán valamiféle utópia hajnala. Annyi biztos, hogy reménykeltő jel.

A Mellékes igazság több szálon futó cselekményének főhőse Breq, aki utolsóként élt túl egy Toren Igazsága nevű 2000 éves csapatszállító űrhajót. Toren Igazsága az emberi utasai mellett több ezer emberi hullát vagy „mellékest” is szállított, amelyeket a hajó MI-jének felügyelete alatt fel lehetett éleszteni. Breq az egyik ilyen halott katona testében élte túl az űrhajó felrobbanását. A történet azt követi nyomon, Breq hogyan próbál bosszút állni.

A könyv nyitása felfedi Leckie másik nagy ötletét: azt, hogy Breq kultúrája, név szerint a radchaai nem tesz különbséget a nemek között.

– Csak arra gondoltam, érdekes lenne teremteni egy olyan fiktív társadalmat, amely számára egyáltalán nem fontos a nemi különbségtétel. Van náluk is, csak irrelevánsnak tartják. Beleszerettem az ötletbe, aztán sok szakmabeli úgy reagált a kéziratomra, hogy „A névmás-dolog miatt ezt soha nem fogod eladni.”

Ez a komplex elképzelés egy katolikus családba született írótól származik, aki szerint vallásos szülei soha nem nézték jó szemmel lányuk geek hajlamait.

– Nem voltak oda a sci-fi rajongásomért, remélték, hogy majd egyszer kinövöm.

Leckie 1966-ban született, az ohiói Toledóban. A szülei mindig is bíztak benne, hogy író lesz belőle, de úgy képzelték, „igazi irodalommal” fog foglalkozni.

Leckie 1989-ben végzett a Washington University zene szakán, de az ezt követő években olyan állásokat vállalt, amelyeknek nem sok köze volt a diplomájához. Kilenc évig pincérnősködött az egyetemi fakultás klubjában, hogy aztán különböző átmeneti munkák között ingázzon. 1996-ban hozzáment David Harre-hez, és vettek egy házat Shrewsburyben. 1996-ban adott életet Aiden nevű lányának, akit 2000-ben követett fia, Gowen. Úgy döntött, otthon marad velük, bár mellékállásban helyettesként dolgozott egy menzán.

– Korábban soha nem próbálkoztam meg komolyabban az írással, csak amikor már pár éve otthon voltam a gyerekekkel, és úgy éreztem, az agyam kifolyik a fülemen. Szeretem őket, de azért elég kemény dolog teljes napokat tölteni a gyerekeinkkel úgy, hogy mással nem tudunk beszélgetni, pláne az elején, amikor még beszélni sem tudnak. Úgyhogy kerítenem kellett valamilyen elfoglaltságot.

2005-ben jelentkezett és felvették a neves Clarion West Writers Workshopba, egy hat héten át tartó sci-fi/fantasy írói programba Seattle-ben, ahol csak tizennyolcan kapnak lehetőséget évente.

Leckie és osztálytársai a legendás feminista SF-szerzőnél, Octavia Butlernél tanultak. Miután hazatért, elkezdte írni a Mellékes igazságot.

– Sokszor félretettem, hogy később visszatérjek hozzá. – Az írónő hat évig bajlódott a regény komplex cselekményszálaival és súlyos témáival. – Hosszú időbe tellett, mire sikerült összeszednem a bátorságot a megírására.

A kész művel 2012-ben kezdett házalni, és viszonylag gyorsan talált is egy ügynököt. Az Orbit Books lecsapott a könyvre, de Leckie ügynöke közvetlenül a szerződés aláírása előtt még előállt néhány javaslattal. Az egyik az volt, hogy ezt a névmás-dolgot ejteni kellene.

– Erre azt mondtam, „Kizárt, én ezen nem változtatok. E nélkül nincs szerződés.” Írtam neki egy hosszú e-mailt, ő meg nagyjából úgy reagált, hogy „Ja, jó.”

A Mellékes igazság 2013 októberében került a boltok polcaira, és szinte azonnal felfigyeltek rá.

Az írónő a szüleinek ajánlotta a könyvet.

Leckie ma újra St. Louisban lakik, és teljes állású íróként dolgozik. Májusban elküldte a szerkesztőinek az Ancillary Sword, a trilógia második kötetének kéziratát. A regény elvileg idén októberben jelenik meg.

Az írónő állítása szerint nem csak a siker lepte meg, hanem az is, hogy erre a felhajtásra pont akkor került sor, amikor nemrég még olyan zavarba ejtő téma volt a nők helyzete a sci-fiben.

– Részben azért döbbentem meg a sikertől, mert nagyon is képben voltam azzal kapcsolatban, milyen párbeszéd zajlik a témáról a SF-közösségben – mondja, és hátradől a Webster University könyvtárának karosszékében, előtte a régi elutasító levelekkel.

Azt állítja, reményei szerint ez a siker legalább ösztönzi majd a többi sci-fi írót arra, hogy másképp gondolkodjanak a női karakterek szerepéről és általánosságban véve a genderről.

– Bízom benne, hogy a szerkesztők és kiadók azt mondják majd: „Végül is ez a Mellékes igazság elég jól teljesített, megkockáztathatunk még egy ilyen könyvet.” De még ennél is jobban remélem, hogy sok olyan író lesz, aki ránéz a könyvemre és azt mondja: „Ez a nő nem ment elég messzire.”

(A szöveg az alábbi cikk rövidített változata:

http://blogs.riverfronttimes.com/dailyrft/2014/06/is_ann_leckie_the_next_big_thing_in_science_fiction.php)