Közeleg a Bábel fiai megjelenése, ezért arra gondoltunk, hogy a következő egy-két hétben néha átadjuk Anitának a szót: megkértük, hogy vendégeskedjen a blogunkon, írjon néhány bejegyzést, amelyekben elárul nektek ezt-azt. Hogy miről, az szép lassan kiderül, persze így vagy úgy, de mindegyik posztnak köze lesz a Könyvfesztiválra boltokba kerülő fantasy-regényéhez. Elsőként, a "tovább" után a könyv születéséről olvashattok.

"A hamisítatlan, nagyon angol humor minden sorát átitatja. (…) Kapunk egy fifikás és borzasztóan szellemes nyomozást, egy szerethető mágustanonc-rendőrt, egy szellemvadász kutyát és nyitott kaput egy világra, melyet nagyon szeretnénk közelebbről megismerni."

Bővebben itt!

Moskát Anita 1989-ben született. Biológusként végzett, jelenleg szerkesztőként dolgozik Budapesten, az SFmag.hu cikkírója és egyik szerkesztője. Tíz éve ír, 2007 óta a Delta Műhely írókör tagja. Novellái magazinokban, többek közt a Galaktikában jelentek meg. Az SFmag antológiájában szereplő, Megnemszületettek városa című novelláját több kritikus is a kötet legjobbjaként nevezte meg. Nemcsak a fantasztikum érdekli, gyerekek számára is írt ismeretterjesztő könyvet. A Bábel fiai az első regénye.

Az elmúlt időszakban összegyűjtöttünk pár informatív, szórakoztató és nélkülözhetetlen anyagot Ben Aaronovitch-ról, a London folyói bohókás szerzőjéről. Az életrajzából például kiderül, milyen kalandos út vezetett a regény publikálásához. Aztán, tudjuk róla, hogy íróként dolgozott a Doctor Who című sorozaton (nyilván olvasta a Shadát), és nemrég nyilatkozott a sci-fi szériához fűződő viszonyáról. Amíg a hazai olvasók megfogalmazzák a véleményüket a London folyóiról, összeszedtünk néhány külföldi értékelést. Azok számára, akik a saját szemükkel szeretnének megbizonyosodni róla, hogy Aaronovitch milyen jó mondatokat ír, elérhetővé tettük a könyv első fejezetét. Ja, és arról is hírt adtunk, hogy kísértetek járnak Londonban, de ez igazából teljesen mellékes.

Pár napja napvilágot látott a hír, hogy Rothfuss The Slow Regard of Silent Things című friss írása külföldön 2014 novemberében kerül boltokba, az amazon.com szerint körülbelül 180 oldalas lesz a kötet. Természetesen számíthattok a kisregény magyar megjelenésére is, de konkrét időpontot egyelőre nem tudunk, mindenesetre igyekszünk, hogy még idén karácsonyi ajándék lehessen belőle.

Míg készülünk az Ólomerdő új kiadására, megmutatunk egy részletet a folytatásából:

Ág reccsent a vasvárat övező erdőben, és az éjszakai árnyékok közül fehér ruhás nő lépett ki. Hunyorogva fölnézett a toronyra, és egy darabig csak állt, kezét idegesen szájára tapasztva, aztán sóhajtott, kihúzta magát, és a széllel dacolva átvágott a füvön az ajtóhoz. Úgy surrant be rajta, akár egy holdsugár.

Pendültek, csikorogtak mögötte a levelek, ahogy a távolról jött, komor szél megrázta a Rengeteg fáit. Valami közeledett nyugat felől, és éjszakáról éjszakára erősödött.

 ***

Rabonbánt a fény ébresztette föl. A holdvilághoz már hozzászokott, a hajnal még messze volt – a szemhéja mögött felderengő zöld ragyogás azonban beszivárgott álmaiba. Amikor túl sok lett körülötte a mocsárból és a kísértetsápadt lidércfényekből, felriadt. Szemét kinyitva ugyanazt a lápi zöld villódzást pillantotta meg a padlón. Az ajtaja mögött ásító folyosón derengés kúszott végig. Az egyik szoba küszöbéről ömlött ki és nyalta végig a követ, mintha csak kiöntött fénybor volna.

Igyekezett halkan végigosonni a folyosón. A zöld fény elhalványult, felragyogott, mintha egy fénylő szív lüktetett volna. Amikor az ajtóhoz ért és benézett, megdermedt a meglepetéstől.

Lóna állt a falnak támasztott kristályüveg tükör előtt, mezítláb, hattyúköpenye félig lecsúszott fehér válláról. Az üvegben a végzetnők és a sorsfolyam helyett fénylő rét látszott zöld ég alatt. Amikor meghallotta Rabonbánt, hátrafordult.

– Itt vagy hát – mondta, mintha előre megbeszélték volna a találkát, és nem csak hívatlanul toppant volna be a várba. Hogy mit is tegyen? Elvarázsolja a tükröt? Mit keres itt Lóna és mit akar?

– Sosem gondoltam volna, hogy egy éjjel itt talállak. – Amióta Emese eltűnt, nem találkozott Lónával, nem volt oka rá és arról is letett, hogy az átkát valaha is megtörheti. Már nem sokat gondolt arra, hogy egykor vissza szerette volna kapni a szívét. Az érzések még mindig ott szunnyadtak benne, csak nem tudott hozzájuk férni, de épp ezért nem is akart többé.

– Bizonyára nem is sejted, miért jöttem – nézett rá Lóna. Aranyhaja zöld patinát kapott a túlvilági fényben. – Nem, látom, hogy nem tudod. – A szeme fürkésző volt, részvéttel teli. – A lányom ígért neked valamit. Most, hogy ő… elveszett, szeretnék én segíteni. Visszahozni a szívedet. Találtam egy módot, hogy odamenjünk.

– Oda? – kérdezte Rabonbán, és fáradtan végigsimított arcán. – És mit akarsz cserébe? Mert bizonyára nem az önzetlenség vezet.

Lóna halkan hozzá lépett és fölnézett rá. A szeme úgy fénylett, szürkén, mint a higany. – A vas- és rézerdő ura vagy, én pedig az ezüsterdőé – szólalt meg halkan. – Ha te nem is érzed, de valami közeledik a rengeteghez, valami, ami hatalmasabb mind a kettőnknél, és nem akarom, hogy elsöpörjön. – Keserűen elmosolyodott. – Erről sem tudsz, igaz? Mintha átaludtad volna az elmúlt évet…

Olyan közel álltak egymáshoz, hogy Rabonbán érezte Lóna melegét, hallotta a sustorgást, ahogyan a hattyútollak egymáshoz dörzsölődtek. A nő sóhajtott, és Rabonbán kulcscsontjára simította forró tenyerét. – Együtt megállíthatjuk az áradatot.

– Nem tudlak szeretni – mondta Rabonbán a hosszúra nyúlt csendet követően.

– De ha megtalálom a szívedet, képes leszel rá – suttogta Lóna, és amikor felnézett, a tekintete könyörgött. – Nem érted? Szövetkeznünk kell, máskülönben elpusztulunk az erdeinkkel együtt, de nem akarok úgy élni, ahogy az anyám. Nekem is kell a szeretet. Nem akarlak kihasználni. Így aztán… szükségem van a szívedre.

– Jó – mondta Rabonbán. Neki mindegy volt. Nagyon régóta mindegy. – Hová megyünk?

A nő elmosolyodott és megfogta a kezét.  – Smaragdvárosba. Hallottam egy varázslóról, aki még egy bádogembernek is képes volt szívet adni... egy bús képű lovag sem jelenthet neki kihívást. – Azzal húzni kezdte az ajtóvá vált tükör felé, amelyből egy másik világ zöld fénye ömlött eléjük, akár egy ragyogó szőnyeg.

UPDATE: És aki számára még az utolsó bekezdés sem volt gyanús, olvassa össze a bekezdések első betűit. :) Boldog április elsejét!

Leleplezzük Könyvfesztiválra megjelenő új szerzőnk, Moskát Anita fantasy regényének, a Bábel fiainak borítóját. A borítótervező Szabó Vince, a grafikus Ziv Qual izraeli festő.

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.

Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.

A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.

Megéri néha ellátogatni Pinterest oldalunkra, ugyanis ilyen szépségekkel találkozhattok:

(Marcela Bolívar)

 (http://eligha.tumblr.com/)

Az eddigi könyveinkhez készített képválogatásokat továbbra is itt éritek el:

Véget ért a London folyói blogturnéja. A következő blogokon olvashattok a regényről és a hozzá kapcsolódó érdekességekről.

Roni Olvas - London folyóiról

Deszy Könyvajánlója - a sorozatról

Könyvszeretet - Aaronovitch életrajz

Kelly & Lupi Olvas - szereplőcasting

MFKata Gondolatai - booktrailer

A Szakurazaka Hirosi sci-fijéből készült A holnap határa május 29-én kerül a mozikba, és számításaink szerint a regény már előtte kapható lesz a boltokban. Ugyan a részletek eltérnek könyv és film között (és ezért érdemes mindkettővel próbát tenni), a történet lényege nem változott: brutális, pörgős military sci-fi. John Scalzi, a Vének háborúja szerzője így nyilatkozott a regényről:

„Sci-fi az adrenalinfüggőknek. Gyorsan olvastatja magát, odavág és megsoroz. Kösd be a biztonsági övet és élvezd!”

A film új trailert kapott, amelyben még több derül ki a sztoriról. Látványos lesz, annyi bizonyos!