Eoin Colfer egy helyen a fenti módon jellemezte nyolc részes sorozatát, amelyben a zseniális kamaszbűnözőként ismert Artemis Fowl kalandjait örökítette meg. A 2012-ben lezárt ifjúsági fantasy kiemelkedő sikert hozott az ír szerzőnek, lehetővé is tette számára, hogy kizárólag az írásból éljen meg. A The Irish Times egyik tavalyi számában készült vele egy remek beszélgetés, amelyben sok szó esik a szériáról: ebből szemezgetünk a továbbiakban.
Colfer egyik kedvenc írójához, William Goldmanhez hasonlóan szereti kipróbálni magát különböző műfajokban, az Artemis Fowl-könyvek mellett például ott a Galaxis útikalauzhoz írt Ja, és még valami... és a krimi zsánerébe tartozó Meglőve, ráadásul színdarabok is fűződnek a nevéhez. Hiába ír azonban a 48 éves szerző közel 44 éve, még mindig nem érzi magát teljesen magabiztosnak.
- Persze, mondhatják azt, hogy írtam egy könyvet a Galaxis útikalauzhoz, mit jár a szám? Csakhogy amikor nyolc hónapot egy szobában töltünk, elég hullámzóak a napok. Egy nap írhatunk valamit, amiről azt érezzük, zseniális, mire a másnapi újraolvasás során feltesszük magunknak a kérdést: ezt részegen írtam?
A művészcsaládban felnőtt Colfer nagyon boldog attól, hogy az Artemis Fowl-sorozat bejárt egy szép ívet, a főhős ugyanis eljutott a "gonosz zseni" státuszából az "önfeláldozó hős" pozíciójába. A neves hollywoodi producerként ismert Harvey Weinstein szintén elégedett: olyannyira, hogy sokáig dédelgette a filmadaptáció elkészítésének ötletét.
- Jim Sheridant (A bal lábam, Apám nevében) kérték fel a rendezésre, és rengeteget dolgoztunk a forgatókönyvön, de aztán az egész valahogy elhalt. Mindenesetre még mindig optimisták vagyunk, bár én már csak visszafogottan. Harvey továbbra is hisz benne, hogy jó filmet forgathat a sorozatból.
A Fowl-sorozat humora duplafenekű, ugyanis tartalmaz poénokat a fiatal és felnőtt olvasóknak egyaránt. Az utolsó részt jelentő The Last Guardian nyitófejezetében például előkerül a pszichiátria és a relativitáselmélet témája is.
- Az egész abban gyökerezik, hogy általános iskolai tanárként 12 évesekkel dolgoztam nap mint nap. Meg voltam és vagyok győződve róla, hogy a gyerekek legalább olyan intelligensek, mint a felnőttek, csak nincs annyi tapasztalatuk a világról. Úgyhogy amikor elkezdtem írni Artemis Fowlról, úgy döntöttem: olyan gyerekeknek írok, akiket már fárasztanak a gyerekeknek szóló könyvek.