A múlt héten közölt lista második része, amelyből kiderül, hogy James Smythe igyekszik lépést tartani a műfaj alakulásával.
Neurománc, William Gibson (1984) Mert enélkül a cyberpunk (ami olyan, amilyen) igazából nem létezne.
A szolgálólány meséje, Margaret Atwood (1985) Jobb szeretem a Guvat és Gazellát – szerintem Atwood könyvről könyvre jobb –, de el kell ismernem, hogy ez nagyobb klasszikus. Még mindig aktuális, még mindig – sőt talán ma még inkább – rémisztő.
A vér zenéje, Greg Bear (1985) Míg annyi SF kifelé tekint, ez a regény befelé néz, és látszólag kis volumenű, de így is nagy horderejű.
Watchmen – Az őrzők, Alan Moore & Dave Gibbons (1986) Abszolút nélkülözhetetlen. Amikor a szuperhősök már az SF-kánon múltjához tartoztak, ez a képregény rendesen odacsapott nekik: előállt a legvégső történettel, és rendesen pontot is tett a végére.
A végső dolgok országában, Paul Auster (1987) Egy jövőbeli világ összeomlása az emlékek és a nyelv összeomlásán keresztül elmesélve.
Mindplayers, Pat Cadigan (1987) Regény egy cyberpunk-világ pszichológiai hatásairól; a Neurománc nagyszerű ellenpontja.
Hyperion, Dan Simmons (1989) Ki ne tudná szeretni a koncepciót, hogy vegyük a Canterbury meséket, adjunk hozzá űrhajókat, időutazást és több kerettörténetet, mindet saját stílussal?
Fegyver a kézben, Iain M. Banks (1990) A legjobb Kultúra-regény? Valószínűleg igen.
Snow Crash, Neal Stephenson (1992) Aki van annyira tökös, hogy a főhősének a Főhős nevet adja, és arról ír, hogy az emberi agynak amolyan BIOS-a van, az megérdemli, hogy elolvassuk a könyvét.
Ítélet könyve, Connie Willis (1992) Időutazás + középkori furcsaságok + jövőbeli vírusok.
Vörös Mars, Kim Stanley Robinson (1993) A kolonizálásról senki sem ír úgy, mint KSR. Olvasás közben időnként az lehet az érzésünk, hogy konkrétan így fog történni.
Vurt, Jeff Noon (1993) Készüljön fel az örömre. A tudás szexi. Készüljön fel a fájdalomra. A tudás szenvedés.
Girl In Landscape, Jonathan Lethem (1998) Én ilyesmikről akarok olvasni: nemtelen, terraformáló idegenek, láthatatlan házirénszarvas, bizarr, fajok közti szexuális feszültség. A regény mindhármat kipipálja.
Ark Baby, Liz Jensen (1999) A világ sivár lesz. Az emberek majmokkal kezdenek szaporodni. Egy szatirikus disztópiának nem lenne szabad úgy tűnnie, hogy a szerzője számára csak ujjgyakorlat volt. (Plusz Liz Jensen. Több embernek kéne olvasnia Liz Jensent.)
Thy Kingdom Come, Simon Morden (2002) Ez még CD-ROM-on volt meg, amikor még az internetre az irodalom jövőjeként gondoltak. Ez volt a legjobb poszt-apokaliptikus elbeszélés, amit addig olvastam. Azóta se szorult ki az elsők közül.
Black Hole, Charles Burns (2005) Társadalmi célú közlemény: ne szexeljetek védelem nélkül, kivéve ha furcsa mutáns lénnyé akartok változni.
Ne engedj el…, Kazuo Ishiguro (2005) Találkoztam már olyan véleményekkel, hogy ez nem SF. Francokat nem. Ez egy szinte tökéletes és lesújtó vízió egy alternatív életről, ami majdnem a miénk lett, csak a klónozással kapcsolatos morális ellenvetéseink bekerültek a képbe.
Levegő, Geoff Ryman (2005) Vegyünk egy kínai falucskát. Lássuk el egy internet-szerű, mindenkit mindenkivel összekötő technológiával. Nézzük, mi sül ki ebből.
Az út, Cormac McCarthy (2006) A világunk romokban. Kevés ilyen jó írást olvastam életem során.
Glasshouse, Charles Stross (2006) A stanfordi börtönkísérlet 27. századi verziója. A könyv úgy kezeli az „én” fogalmát, mint kevesen.
Jiddis Rendőrök Szövetsége, Michael Chabon (2007) Kedvenc alternatív történelem-regényem. Kifinomult és nagy kaliberű. És vicces! Tényleg vicces!
Zoo City, Lauren Beukes (2010) Ez is vitákat váltott ki a műfajiságával kapcsolatban. És ennél sem érdekel: a regény gyakorlatilag tökéletes alternatív jövő-kép.
Konzulváros, China Miéville (2011) Ahogy már fentebb említettem: ha valaki keveri az idegeneket és a nyelvelméletet, engem kilóra megvesz. Ez, plusz maga a szöveg valami elképesztően jó.
Jack Glass, Adam Roberts (2012) Nem kevesebb, mint három pompás SF-történet három pompás „bezárt szoba rejtélye”-típusú krimibe csomagolva. Tényleg egészen eredeti írásnak tűnik, és ritkán lehet ilyet mondani.
Angelmaker, Nick Harkaway (2012) Gonzo, a szó minden értelmében. (Ami ironikus, hiszen Harkaway előző regényében szerepelt egy ilyen nevű karakter.) SF-kém-fantasy-thriller remeklés.
(forrás)
