"Hagyományos sci-fi rémmese. Ez a meghatározás nem kicsit hangzik mulatságosan – de ez jellemzi talán a legjobban A felfedezőt, hiszen hiányzik belőle a ma divatos arculatok egésze. Nem űroperai, nincs rá hatással a napjaink friss hangjait körítő nanománia, genetikai vagy  ökológiai megközelítés, szingularitás és társai. Ha rokon érzeteket keresek hozzá, akkor a klasszikus jövőbe nézők könyveit kell kézbe vegyem, például a méltatlanul elfelejtett Gyilkos idő válogatás-kötetét - amelyet a Maecénás adott ki borzalmatosan rá nem illő borítóval egykor, és az 1953-as esztendő gondolatébresztő novelláit listázza Clarke-tól William Morrisonig. Félreértés ne essék, ezzel nem sugallom, hogy A felfedező poros. Inkább azt szeretném sugallni: időtálló. Valójában e könyv szellemi papája Poe-tól az Arthur Gordon Pym, a mamája Joseph Konradtól A sötétség mélyén; nagybácsija a Hármas számú űrbázis, balkezi tesója a Moon, hogy két mozit is idekössek múltból és közelmúltból. Figyelitek, hogy dicsérem?"

Bővebben itt!