Továbbra sem feledkezünk el a Mitágó-erdő nagy szerzőjéről: ma folytatjuk a külföldi anyagokból szemezgető interjúsorozatunkat. A korábbi beszélgetéstöredékeket itt találjátok, reméljük, a mai adag is hozzájárul egy kicsit ahhoz, hogy élesebb képünk legyen Robert Holdstockról.
Részlet az Intempol Blog interjújából:
A Mitágó-erdő írásánál abból indultam ki, hogy minden egyes Artúr királyra, akire emlékszünk, jut húsz csodálatos hős, akinek a sztorija elveszett. Minden görög hős meséjére jut húsz olyan, amit nem jegyeztek le. Az írás során tehát arra támaszkodtam, hogy a kollektív tudattalanunk még mindig őriz bizonyos emlékeket egyes nagy, elfelejtett hősökről.
Íróként bizonyos értelemben rokona vagyok Mike Moorcocknak, aki képzeletbeli hősökről és mitológiákról ír erőtől duzzadó történeteket. És Alan Moore-nak is, aki szintén bizonyos forrásanyagokból dolgozik. Mi ezt úgy hívjuk, „ugyanabból a kútból meríteni vizet”. Ezt először néhai írókollégám, Keith Robert fogalmazta meg nekem, és egész biztos, hogy mindkettőnket ugyanúgy az elfeledett hősök és a mára ködössé vált múlt ihletett meg.
Részlet a Falcata Times interjújából:
Álmodni se mernék arról, hogy az írásra valamiféle „ajándék”-ként tekintsek, bár annak nyilván örülök, hogy egyes könyveim, úgymond, „megütötték a szintet”. A fikcióírás számomra egyszerre öröm és kihívás. Hat éves koromban kezdtem, suta kis történetekkel, amiket a nagyapám ihletett: ő egészen fantasztikus mesékkel tudott szórakoztatni (kísértetekről, háborúról, gyilkosságról, mindenféle csodás dologról). Biztos vagyok benne, hogy belül nagyrészt meghalnék, ha többé valamilyen oknál fogva nem írhatnék. Úgyhogy ez számomra mindenképpen hivatás. Ráadásul azért is szerencsés vagyok, mert Sarah ragyogó társ, és biztosan segítene, ha neadjisten mégis irányt kéne változtatnom.
1974-ben kezdtem írni, úgy éreztem, nem tehetek mást. Zsongott a fejem az ötletektől, és egyre inkább arra gondoltam, hogy mindaz, amit addig csináltam, egyre jobban elhalványul. Elküldtem egy regényt a Faber and Faber kiadónak, és miután elfogadták, teljes munkaidős író lettem. De ahogy mondtam, már jóval korábban kezdtem írni. Persze a korai időszakban született szövegeim 90%-a inkább csak amolyan gyakornoki munka volt.
A könyvespolcomon az alábbi íróknak és műveknek van bérelt helye: Tennyson, Yeats, Hughes, a Brewer-féle Mondások és mesék, a Collins szótár, a Mabinogion, a Táin Bó Cúalinge és bármi Homérosztól. Szükségem van egyes szerzők egyes könyveire ahhoz, hogy emlékeztessenek, milyen jó lehet egy írás – ez ösztönöz a munkára.