Menü

Gabo webshop

Címkék

Aaronovitch (21) Adam-Troy Castro (3) Adams (14) Addison (5) akció (1) Akins (3) All You Need is Kill (1) antologia (5) antológia (8) Asimov (13) A Dűne messiása (2) A holnap határa (1) Bacigalupi (6) Barry (2) bejelentes (28) beleolvaso (9) Beukes (9) blogturné (1) blörbök (1) borito (30) Buglyó (6) Campbell (6) Colfer (15) Cserny Timi Pookah (2) Csigás Gábor (1) Dickinson (2) díj (2) disztópia (1) Doctor Who (3) Dozois (3) Dűne (2) e-könyv (1) ebook (4) Edge of Tomorrow (1) előrendelés (1) érdekesség (12) eredményhirdetés (1) értékelés (1) Ezüstkéz (1) fantasy (90) film (8) folyói (1) Frank Herbert (2) Góliát (1) grafika (11) Gregory (11) Hannu Rajaniemi (1) Hendrix (3) Holdstock (29) Holmberg (3) horror (7) idezet (7) interju (16) Irha és bőr (1) Jacek Dukaj (1) Jackson (1) játék (2) Joe Hill (2) Joyce (2) Kindle (2) kisregény (2) Kitschies (2) Kleinheincz (19) klímaváltozás (1) könyvajánló (1) könyvhét (2) körkérdés (5) kozerdeku (1) kritika (29) Leckie (19) Le Guin (4) light novel (1) Locus-díj (1) London (1) Lőrinczy (1) Mars 500 (1) McDonald (11) Miller (2) Mitágó-erdő (1) Moskát (19) Netflix (1) Nix (4) novella (19) Novik (5) nyeremény (1) ólomerdő (1) pályázat (9) Panoráma (1) Pearson (12) Rajaniemi (1) regény (2) rejtvény (1) rendezvény (1) Rengeteg (1) részlet (1) Roberts (14) Robertson (3) Rothfuss (32) Rusvai (2) Sakurazaka (7) Sánta Kira (2) Sapkowski (3) sárkány (1) sci-fi (65) Shada (1) Smythe (39) St. John Mandel (4) Staveley (10) Strahan (4) Sümegi (4) Szakurazaka (7) tartalomjegyzék (1) thriller (3) Tikos Péter (2) Tom Cruise (1) Tünde Farrand (1) tündöklő (1) undefined (2) urbanfantasy (3) Vaják (3) Wecker (3) Westerfeld (1) Witcher (2) YA (4) zsebkönyvsorozat (1) Címkefelhő

Facebook

Feedek

2014.06.06.

Kedvencek és szokások

r_g

buglyo_blogbanner.jpg

Gergő vendégbejegyzéseiből már megtudhattátok, főállásban milyen munkát végez, pontosan milyen az ő és regényei kapcsolata Japánnal, és azt is, mit gondol a kockulásról. Mai posztja semmivel sem kevésbé személyes hangvételű, sőt - ezúttal négy nagy kedvenc regényéről ír, és egy kicsit arról is, olvasóként milyen szokásai vannak. (Mellékes, de van egy friss bejegyzése a saját blogján az első mondatok írásáról, azt is érdemes elolvasni.)

Kamaszkorom talán legmeghatározóbb olvasmánya érdekes módon nem fantasy volt, hanem Mark Twain Jeanne d’Arc című regénye. A vallás, mint téma, általában nem áll túl közel hozzám, de Twain sokkal emberibb oldalról közelíti meg a jól ismert történetet: azt mutatja meg, hogy egyetlen ember is képes lehet megváltani a világot, ha rendkívüli képességekkel rendelkezik. Talán azért is hatott rám annyira, mert az olvasásakor abban a korban voltam, amikor az ember egyébként is meg akarja váltani a világot.

Egy másik kedvencem Stephen Kingtől A ragyogás. Nem csak azért hagyott mély nyomokat bennem, mert kissé túl fiatalon olvastam, és egy ideig minden zuhanyfüggöny mögött hullákat véltem látni, hanem azért is, mert megmutatta, hogy ezt a műfajt is lehet mesterien művelni: mielőtt a kezembe került ez a könyv, a „horror” szóról csak B kategóriás filmek jutottak eszembe. A mai napig csodálom King narrációs technikáját, ahogyan a szereplő gondolatait beépíti a szövegbe, és több regénye is a kedvenceim közé került. (Egyedül A Setét Torony nem tudott megnyerni magának, de talán egyszer még adok egy esélyt a második résznek.)

Aki olvasta az Onit, az már tudja, hogy nagy Tolkien-rajongó vagyok. Na jó, az igazán nagy rajongók kinevetnének ezért az állításért: nem tudom fejből felsorolni az összes gyűrű nevét és történetét, és tündéül sem beszélek. De csodálom azt az írói teljesítményt, amivel Tolkien felépített egy olyan bonyolult történetet és világot, mint A Gyűrűk Ura, csak mintegy „mellékesen” az általa kitalált nyelvekhez. Ahogy ő fogalmazott: „A név jut eszembe előbb, és azt követi a történet.” Amikor először olvastam A Gyűrűk Urát, még a függeléket is tüzetesen átböngésztem, és azon kaptam magam, hogy akaratlanul is memorizálom a fontosabb részleteket. (Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy épp vizsgaidőszak volt, így lehet, hogy csak a tanulási reflex lépett működésbe.)

Arra gondoltam, a régi olvasmányaim mellett ejtek néhány szót az utóbbi egy év kedvencéről is. Ez A tűz és jég dala lett volna, ha nem olvasom Ernest Cline Ready Player One című könyvét. A regény ijesztően valóságos jövőképe mellett leginkább az fogott meg benne, hogy ebben a sztoriban minél „kockább” valaki, annál nagyobb esélye van rá, hogy híres és gazdag legyen a végére. Bevallom, a könyvben szereplő feladványok mind kifogtak rajtam (úgy tűnik, mégsem vagyok eléggé kocka), de ez semmit nem vont le az élményből.

Arra a kérdésre, hogy milyen vagyok, mint olvasó, azt tudnám felelni: nagyon elemző és kritikus, másként mondva nagyon lassú. Szeretem ízlelgetni a szöveget, ha választékos és szépirodalmi, akkor azért, ha fiatalos és dinamikus, akkor meg azért. Gyakran megállok egy-egy kifejezésnél, mondatnál vagy bekezdésnél, és eltűnődöm rajta, mitől jó, vagy épp mitől nem az. Ha izgalmas jelenetet olvasok, ahol nincs kedvem megállni gondolkodni, akkor utólag visszalapozok, és kiderítem, miért nem tudtam megállni. Persze könnyen rá lehetne fogni, hogy mindez szakmai ártalom annál, aki maga is ír, de úgy emlékszem, már jóval az előtt is így olvastam, hogy megpróbálkoztam volna a legelső novellámmal. Szerintem inkább a lelkialkatomhoz van köze: nem csak az olvasásban, az életben sem szeretek elkapkodni semmit.

Címkék: Buglyó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr616280743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.