Ian McDonald régóta ismert átgondolt, szerteágazó, poszthumán és cyberpunk témákat feszegető regényeiről, korábban magyarul megjelent művei is gazdagon megírt, izgalmas és elgondolkodtató írások. A Síkvándor úgy tekeri eggyel feljebb az izgalomfaktort, hogy közben nem mond le a remek és modern sci-fi ötletek beemelésétől és nem fél érdekfeszítő informatikai és fizikai gondolatjátékokat felvonultatni a könyvben.

Maga McDonald így nyilatkozott arról, miért kezdett el ifjúsági sorozatot írni és mi jelentette a legnagyobb különbséget a felnőtt regényeihez képest:

„Legfőbb okom az volt, hogy ezt a történetet csak ezekkel a szereplőkkel mondhattam el, és csak így. (...) Végeztem némi kutatást. A fiúk tizenhárom éves korukig lázasan falják a könyveket, aztán egy csomóan különböző okokból felhagynak vele – számítógépes játékok miatt, a kortársak nyomására, mert már túl menők ehhez, nincs elég olvasnivaló... Ugyanakkor a BBC végzett egy felmérést arról, kik nézik a Doctor Who-t, (...) és rájöttek, hogy a tizennégy éves srácok. Így aztán azt gondoltam, talán tudok valami olyat csinálni, ami ugyanezt a menőséget és ugyanezt a komplexitást képviseli (...), mint a Doctor Who, csak könyvben. Épp erre a korra kihegyezve: a 13 éves fiúkra – nem elfelejtve a lányokat sem. legyen okos, feszegesse a képzelet határait kicsit, legyen sci-fi, mert fantasyből amúgy is iszonyú sok van már. Legyen más és friss – és nem egy sokadik disztópia. Mutassa meg at, hogyan gondolkoznak a tudósok és miként látják a világot."

(...)

Nem félek attól, hogy olyan tudományos ötleteket vessek fel, amik próbára teszik az olvasókat – a gyerekek amúgy is utánanéznek a neten –, aztán onnan új és izgalmas területek felé induljak el.  A felnőttek azok, akiknek mindent a szájukba kell rágni. Vissza kell nyernünk azt a látásmódot, hogy az olvasást kalandnak, és ne puszta szórakoztatásnak tekintsük."