Takács Gábor, alias Acélpatkány a Próza Nostra oldalán írt Ann Leckie többszörös díjnyertes regényéről:

"A Mellékes igazság, ha csak a történetet nézzük, nem lenne több egy lassan haladó, két szálon futó bosszú-sztorinál, klasszikusan csöndes, magányos, számító hőssel, aki eddig nyílegyenesen tört a célja felé, de most talán át kell értékelnie mindent. Amitől mégis több lesz, az a főszereplő személye. Breq – Toren Igazsága Esk Egyes – hiába rendelkezik katonai implantokkal, határozott, erős, gyors és igazi szuperkatona, mégis valójában csak egy nyomorék, hiszen valaha sokkal több volt ennél, szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkezett, több száz mellékessel, végletekig kiélesedett érzékekkel, amikkel környezetét teljes egészében fel tudta fogni, tisztjei és az őt körülvevő emberek minden rezdülését érzékelte, gondolatai hiába voltak megosztva, mégis jelentősen gyorsabbak voltak az emberi katonáknál. Egy ilyen „istenszerű” figura számára a hús-vér, egy testre – egy agyra – korlátozott létezés maga lehet az öncsonkítás, a börtön. Nem kell sokat töprengenünk, hogy átérezzük, mennyire kiszolgáltatott is az egyszerű emberek léte, hiszen még az se látják, mi folyik a hátuk mögött, nem hogy milyen hőnyomok vagy sugárzási minták veszik  körül őket. Ann Leckie regénye egyértelműen az identitás kérdése körül mozog. Azzal, hogy csak azt látjuk, érzékeljük, amit Breq, remek kontrasztot nyújt nekünk a különböző idősíkokban történő események bemutatásakor. A jelenben egyetlen mellékes érzékelése, spekulációi kerülnek elő, míg a múltban egyszerre akár egy tucat mellékes narrál (amit nagyon ötletesen oldott meg a szerző), és olyan információkat is át tud adni az olvasóknak, amire egyetlen nézőpont képtelen.

(...)

Mint regény hogyan állja meg a helyét a Mellékes igazság a sok gondolkodnivaló mellett? Nagyon is jól. Nem érződik túlírtnak, a főszereplők és a köztük lévő viszonyok remekül kidolgozottak – és rajtuk keresztül a hatalom nemi alapú szerveződésén kívül egy másik hatalmi struktúra árnyoldalaira is rávilágít a regény –, a cselekmény bővelkedik izgalmas fordulatokban, az akció nem válik unalmassá (ennek oka lehet a megosztott nézőpont is, ami a narráció sajátja). A háttérvilág, vagyis szigorúan véve a Radch Birodalom ugyan csak mellékesen jelenik meg, mégis az elmondásoknak köszönhetően érdekessé válik, különösen a több szereplő által lefolytatott ideológiai és politikai párbeszédek miatt – olyan fajta világ ez, amiről az ember olvasna még szívesen. (...) A Mellékes igazságnakminden sci-fi kedvelő polcán ott a helye, és meggyőződésem, hogy a sok felvetett gondolat – identitás, gender, hatalom – miatt azok is élvezni fogják, akiktől távol állna az amúgy klasszikus űroperai világ."

A teljes kritika ezen a linken olvasható.