A Pinteresten gyűjtöttünk össze egy csokorra valót a Horgonyhely idézeteiből a történetet életre keltő, hangulatos képekkel együtt. Nézzetek bele a legkülönösebb magyar fantasy világába!

https://www.pinterest.com/gabosff/horgonyhely/

Patrick Rothfuss nem mindig könnyíti meg a kérdezők dolgát.

Kérdező: Ha sosem jelent volna meg könyve, mit gondol, mi lenne?

Rothfuss: Egy publikálatlan szerző.

Kérdező: [nevetés] Elnézést, úgy értettem, ha nem lenne író, mi lenne most a munkája. Mihez ért leginkább?

Rothfuss: Ó, ebben az esetben csavargó lennék.

Kérdező: Leginkább arra vagyunk kíváncsiak, mi az álommunkája.

Rothfuss: Még mindig a csavargó.

Kérdező: [hosszú szünet] Azt hiszem, a csavargás pont a munka ellentéte.

Rothfuss: [elgondolkodva] Jó meglátás. Inkább elhivatottság, nem?

Kérdező: De...?

Rothfuss: Azt kérdezi, ha nem lennék író, mi lenne számomra a tökéletes karrier?

Kérdező: Igen. [nyilvánvaló megkönnyebbüléssel] Pontosan. Mi az álommunkája?

Rothfuss: Batman.

Aki még tépelődik, mit szerezzen be magának a Könyvhéten, annak itt egy kis segítség: összeszedtük friss megjelenéseink beleolvasóit.

Lapozgathattok az ISSU-n:

Afterparty

A császár pengéi

Horgonyhely

A gólem és a dzsinn

*

Vagy letölthetitek a részleteket PDF-ben:

Afterparty

A császár pengéi

Horgonyhely

A gólem és a dzsinn

A könyvhétre négy könyvvel és egy meglepetéssel is készülünk. Brian Staveley A császár pengéi, Moskát Anita Horgonyhely, Daryl Gregory Afterparty és Helene Wecker A gólem és a dzsinn regényei mellett limitált kiadásban Sümegi Attila Vadhajtás című könyve is kapható lesz.

Június 5-én, pénteken az Oroszlános kútnál 16.00 órakor Sepsi László beszélget Kiss Noémivel (Sovány angyal  - Magvető) és Moskát Anitával (Horgonyhely  - Gabo).

Június 6-án, szombaton pedig szerzőink a GABO standjánál dedikálnak.

A könyvhétre jelenik meg Isaac Asimov Robot-sorozatának harmadik kötete, A Hajnal bolygó robotjai. A klasszikusnak számító sci-fi krimisorozatban Elijah Baley nyomozó egy robot segítségével göngyölíti fel a rejtélyes bűneseteket, és közben Asimov lenyűgöző jövővíziója is kibomlik előttünk.

Isaac Asimov: Acélbarlangok

A technika minden elképzelést felülmúló csodái között, sokmilliós, föld alatti városokban, tökéletesen megszervezett társadalomban élő emberekkel egy napon rettenetes dolog történik: meggyilkolnak valakit. Az áldozat az űrből jöttek egyike, nagynevű tudós. Ki ölhette meg?

Elijah Baley, New York-i rendőrnyomozó az áldozat utolsó mesterműve, egy „emberszabású” szuperrobot segítségével próbálja megoldani a rejtélyt.

Isaac Asimov: A mezítelen nap

Asimov a robotika jól ismert három alaptörvényéből kiindulva ismét felelevenítette a logikailag támadhatatlan alaptételeket, melyek szerint a robot nem árthat az emberéletnek. A Külső Világok egyikén, ahol már régóta elszármazott emberek élnek a saját törvényeik szerint, mégis egy rejtélyes haláleset történik, aminek pedig egyáltalán nem lett volna szabad előfordulni. Hogyan történhetett?

A Külső Világok hatóságai felveszik a jó öreg Földdel a kapcsolatot, és Baley, a jó nevű és Galaktika-szerte ismert nyomozó közreműködését kérik, hogy segítsen nekik felderíteni az ügyet. Baley vérbeli szakember módjára lát a dologhoz, s megbízói nem is csalódnak benne: kideríti a gyilkosság valódi okát, amely igen nagy meglepetést okoz egy olyan világban, ahol már rég elfelejtették az erőszakot.

Isaac Asimov: A Hajnal bolygó robotjai

Baley nyomozó a Földről érkezett a Hajnal bolygóra, hogy kiderítse egy rejtélyes gyilkosság okait, és bebizonyítsa dr. Fastolfe ártatlanságát. De valóban gyilkosságnak számít‑e egy ember formájú robot megrongálása? Kinek állhatott érdekében, hogy megsemmisítse? Egyáltalán ki tehette, ha a gyanúsított is azt hiszi, rajta kívül senkinek sem lett volna erre módja, s mi több, tehetsége. Az ember formájú robot meggyilkolása mögött olyan hatalmi harc áll, amely nemcsak Baley nyomozó karrierjét, de a túlnépesedett Föld sorsát is meghatározhatja. Hiszen nem mindegy, hogy emberek vagy ember formájú robotok lesznek‑e az új telepesek a világegyetemben. Ennek eldöntése új reményt adhat a Földnek, de ez okozhatja végzetét is.

Végül a bűnügyi történetek szabályainak megfelelően Fastolfe tisztázódik a vád alól, és remélhetőleg a Föld is megmenekül a katasztrófától.

Az Asimov-sorozat harmadik darabja ez a könyv, amelyben az izgalmas bűnügy mellett egy furcsa szerelem történetével is megismerkedhet az olvasó.

A negyedik kötet Robotok és Birodalom címmel nyáron jelenik meg.

Készülünk a Könyvhétre egy meredek regénnyel, amiről még nem esett szó.

Örülünk, hogy mi adhatjuk ki Daryl Gregory könyveit, szerintünk izgalmas alakja a mai fantasztikus irodalomnak: mindig mást próbál ki, nincs két egyforma kötete, és mer szokatlan ötletekkel kísérletezni. Tavaly jelentettük meg a Stony Mayhall második élete című zombiregényét, a sort most az Afterpartyval folytatjuk, ami tehát egészen más, és sokkal, sokkal merészebb. A hivatalos fülszöveg:

Az okosdrog-forradalom utáni években bármelyik drognyomtatóval és internetkapcsolattal rendelkező középiskolás képes drogokat letölteni és kinyomtatni, vagy akár újabbakat kitalálni. A piacon megjelenő dizájner drogok legalattomosabb típusát, a fogyasztó hitét is átprogramozni képes Jelenlétet szentségként adja egy új egyház, amely az elesettek között vadászik prédákra. Amikor egy hajléktalan kamaszlány a Jelenléten keresztül rátalál Istenre, és függősége miatt elzárják, az elvonási tünetek hatására végez magával.

Lyda Rose, ugyanannak a pszichiátriai intézetnek egy másik problémás betege sötét titkot hordoz: ő volt az egyik tudós, aki kifejlesztette, majd eltussolta a Jelenlétet. Egy paranoiás kormányzati ügynök és egy képzeletbeli orvos segítségével nekilát felkutatni a drog készítőit, hogy életeket mentsen és helyrehozza a hibáját – ezzel őrült utazás veszi kezdetét egy olyan Amerikában, ahol a valóság a kábítószeres lázálmoknál is riasztóbb.

Hogy Paolo Bacigalupit, A felhúzhatós lány és A kételygyár íróját idézzük:

"Mindenki kapcsolja be a drog­nyomtatóját, helyezze Daryl Gregory szavait a nyelvére, és készüljön fel az utazásra – kemény lesz."

A borító Jánosi Nikolett munkája.

Az SFMag szerint "mindenképpen figyelemre méltó, kiemelkedő regény az Afterparty, és ezt az okos jövőképének, valamint szellemes prózájának köszönheti."

Helene Wecker első regénye, A gólem és a dzsinn sokáig vezette az Amazon történelmi regényes toplistáját, jelölték Nebula- és World Fantasy díjra, és elnyerte a Mythopoeic-díjat és a VCU Cabell-díjat. A könyv egyszerre kiváló történelmi regény és fantasy, amely két olyan lényt hoz össze a gyönyörűen ábrázolt háttér előtt, akik egyenként is elvinnének a hátukon egy egész könyvet.

Fülszöveg:

Chavát egy kabbalista mágiát űző rabbi keltette életre a tizenkilencedik század végén egy férfi kívánságára, aki feleségre vágyott – ebbe az agyaggólembe azonban szokatlan módon emberi kíváncsiságot plántáltak. Miután Chava gazdája meghal a tengeren, a gólem egyedül érkezik meg New Yorkba, ahol útmutatás nélkül, önmagának kell boldogulnia.

Ahmad dzsinn, a tűz teremtménye, aki az ősi szír sivatagban született. Évszázados rabságából egy manhattani bádogos szabadítja ki, Ahmadot azonban egy törhetetlen vaspánt továbbra is ehhez a világhoz láncolja.

A gólem és a dzsinn a helyüket keresik az Újvilágba özönlő emigránsok között. Hiába ellentétes a természetük, egy véletlen találkozást követően barátságot kötnek. Hamarosan ráeszmélnek, hogy egy óvilági hatalom a nyomukba eredt –  és ez a létüket fenyegető sötétség fontos döntés elé állítja őket.

Részlet:

A gólem lassan életre kelt. Először az érzékei elevenedtek meg. Ujjai alatt érezte a fa durvaságát, bőrén a hűvös, nyirkos levegőt. Érzékelte a hajó mozgását. Penész és tengervíz csípős szaga csapta meg az orrát.

Egy kicsit jobban felébredt, és már tudta, hogy van teste. A fát érzékelő ujjbegyek hozzá tartoztak. A levegőn fázós bőr az ő bőre volt. Megmozdította egyik ujját, csak hogy lássa, képes rá.

Volt a közelében egy férfi . Ott lélegzett. A nő ismerte a nevét, és azt is tudta, hogy kicsoda. Ő volt a gazdája, létezése oka és célja – az ő góleme volt, aki az akaratát szolgálja. És jelen pillanatban a gazdája azt akarta, hogy nyissa ki a szemét.

A gólem kinyitotta a szemét.

Gazdája ott térdelt fölötte a félhomályban. Arca-haja úszott a verítékben. Egyik kézzel a láda peremébe kapaszkodott – a másikat gyomrára szorította.

– Szervusz! – suttogta. Nevetséges módon szégyenlősség szorongatta a torkát. – Tudod, ki vagyok?

– Te vagy a gazdám. Otto Rotfeldnek hívnak. – A hangja tisztán és természetesen, bár kissé mélyen csengett.

– Így van – mondta, mintha egy gyerekkel beszélne. – És azt tudod, hogy te ki vagy?

– Egy gólem. – A nő elhallgatott, mint aki gondolkodik. – Nincs nevem.

– Még nincs – mosolyodott el Rotfeld. – Ki kell majd találnom egyet. 

Egyszerre fájdalmasan elfi ntorodott. A gólemnek nem kellett megkérdeznie, miért, mert ő is érezte a tompa fájdalmat, a férfi szenvedésének visszhangját.

– Neked fájdalmaid vannak – mondta nyugtalanul.

– Semmiség. Ülj fel!

Felült a ládában, és körülnézett. A petróleumlámpa erőtlen fénye a hajó ringatózásával egy ütemre kóborolt odabenn. Hosszú árnyak nyúltak meg és húzódtak aztán vissza a poggyászokból és dobozokból álló halmok között.

– Hol vagyunk? – kérdezte.

– Egy hajón, épp átkelünk az óceánon – közölte Rotfeld. – Úton vagyunk Amerikába. De óvatosnak kell lenned. Sokan vannak ezen a hajón, és ha megtudnák, mi vagy, félnének tőled. Még az is lehet, hogy megpróbálnának bántani téged. Itt kell feküdnöd mozdulatlanul, amíg partot nem érünk.

A hajó erősen megdőlt, mire a gólem megkapaszkodott a láda peremében. 

– Minden rendben – suttogta a férfi . Reszkető kézzel simított végig a nő haján. – Itt, mellettem biztonságban vagy – mondta. – Az én gólemem.

Felnyögött, a fedélzet fölé görnyedt, és öklendezni kezdett. A gólem bánatosan nézte.

– Egyre rosszabbul vagy.

Rotfeld köhögött, és kézfejével törölgette a száját.

– Már mondtam, hogy semmiség – közölte.

Megpróbált felállni, de megtántorodott és térdre rogyott. Riadalom hulláma söpört végig rajta, ahogy lassanként felismerte, valami valóban nincs rendjén.

– Segíts! – suttogta.

A parancs villámcsapásként érte a gólemet. Fürgén felkelt a ládájából, Rotfeld fölé hajolt, és úgy emelte fel, mintha csak egy kisfiú lenne. Kezében gazdájával, a dobozokat kerülgetve ment végig a raktéren, aztán föl a keskeny lépcsőn, ki a fedélközbe.

Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Brian Staveley epikus fantasy trilógiájának első kötete, A császár pengéi, amelyet  idén Locus-díjra jelöltek.

A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Brian Staveley regénye egy vibrálóan izgalmas és feszült játszmákkal teli trilógia első kötete, amelyet máris Brandon Sanderson, George R. R. Martin és Patrick Rothfuss műveihez hasonlítanak.

A magyar kiadás borítóját Tikos Péternek köszönhetjük.

Részlet a könyvből

„A katona zihált a megerőltetéstől és a beszéd okozta fájdalomtól, de összeszorította az állkapcsát, és folytatta.

– Összeesküvés. Összeesküvés folyik. Mi… el akartunk… vinni, hogy… megvédjünk.

Valyn megpróbált valamit kihámozni ebből. Annurban rengeteg becstelen politikai ügylet zajlott, de a Qirin-szigeteken a Kettralok laktak. Az Aedoli Testőrségről mondák keringtek, de a Kettralokról legendák szóltak. Aki a Szigetek megtámadását tervezi, az csak őrült lehet.

– Maradj itt! – mondta Valyn. – Ezt el kell mondanom valakinek.

– Ne! – nyögte az aedoli, aki véres kezét felemelte zekéjéről, és Valyn felé nyújtotta. Hangja most meglepően erősen szólt. – Van itt valaki… talán egy fontos valaki… aki benne van…

A szavak felértek egy arculcsapással.

– Ki az? – dörögte Valyn. – Ki van benne?

A katona kimerülten rázta meg a fejét.

– Nem tudom…

A feje oldalra nyaklott. Élénkvörös vér fröcskölt elő valahonnan a zekéje alól. Egy átvágott ütőér, jött rá a fiú… csakhogy egy átvágott ütőér percek, és nem napok alatt öl. Ennek az embernek már akkor el kellett volna véreznie, mikor a támadók visszafelé másznak át a hajóperemen. Előrelépett, óvatosan széthúzta a katona zekéjét, és a szörnyű vágásra meredt.

– Ez lehetetlen… – dünnyögte. Ám a bizonyíték egyértelmű volt.

A férfi elszorította a saját ütőerét, átdugta az ujjait a húsába hasított résen, megkereste az iszamós eret, és összecsippentette. Lehetséges volt, de csak nagy szerencsével lehet átvészelni ilyen állapotban egy napot. Az aedoli pedig majdnem három napig bírta így, várva valakire, fohászkodva egy istenhez, aki jól kicseszett vele, méghozzá örökre.”

Az Ünnepi Könyvhétre jelenik  meg Moskát Anita második regénye, a Horgonyhely, amely izgalmas, szókimondó, mindkét oldalt megértő és komoly kérdéseket feszegető genderfantasy, semmilyen másik regényhez nem hasonlít.

Fülszöveg:

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, és úgy tűnik, rátalált a vándorlás titkára – a meglelt hatalom pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Részlet:

„Az erdő elnyelte őket, a két terhes nő utat tört a páfrányok között. Keményen vonszolták Johannát, aki sikoltott, kérlelte őket, hogy álljanak meg, miközben lábával sávokat szántott a tűlevélbe. Már nem látszottak a falu fényei, amikor véreset hányt a bozótosba, ám a nők megragadták, és tovább rángatták.

Lars is érezte. Horgonyhelye hátrahúzta, akár egy bokáján feszülő kötél, de még nem távolodott túl messzire tőle, még csak sürgette, hogy forduljon vissza. Szája kiszáradt, ajka ínyéhez ragadt. A levegő egyre töményebbé vált, mintha ingoványban járna.

Johanna újra elhasalt. Átkarolta a térdét, fuldokolva zokogott.

– Ereszd el! – kérte Lars. Látta Selmán is, hogy szédeleg, pislogott, mintha vibrálna előtte a világ. A két terhes őrlány nem érzett fájdalmat, akárhol is hagyták a szülőhelyüket.

– Tovább! Csak magadnak köszönd!

Johanna üvöltött, kígyóként csavarodott meg az avarban.

– Nem volt elég? – Lars megmarkolta Selma karját. – Megölöd!

Selma eltátotta a száját, elöljárói nyakláncához kapott. Lars arra számított, pofon üti – megtette már többször, ha tiszteletlenül beszélt vele, gyűrűje nyoma néha napokig kéklett az arcán –, de akkor Johanna a földön kuporogva felsikoltott, a hasához kapott, és mindannyian látták, hogy valami sötét és csillanó folyik végig lábszára mentén. Harisnyája felszívta a vért.

– Tessék – mondta Selma –, most már visszavihetitek.”

Paolo Bacigalupi a kortárs sci-fi irodalom egyik nagy alakja, aki biopunk regényével, A felhúzhatós lány-nyal szinte minden létező sci-fi díjat elnyert (Compton Crook-díj, Hugo-díj, Nebula-díj, John W. Campbell-díj, Locus-díj), és méltán: a Thaiföldön játszódó, a globális felmelegedés, az energiaválság és az elszabadult biotechnológia okozta változások hatásaival foglalkozó nagyívű, izgalmas regény élénk és fenyegető jövőképet vázolt fel.

Paolo Bacigalupi © JT Thomas Photography

Az 1972-ben született Paolo Bacigalupi novelláiban és regényeiben elsősorban az ökológiai és gazdasági változásokkal, a génsebészet következményeivel foglalkozik, érzékeny a fejlett és fejlődő világ közti szakadékra, és realistán, de sodró cselekménybe csomagolva világít rá a problémákra. Hajóbontók című, Michael L. Printz-díjat nyert ifjúsági regénye hasonló témákat dolgoz fel, és jóval komorabb, mint ami az ifjúsági irodalomban megszokott, miközben mindvégig izgalmas marad.

2015 májusában először egy ifjúsági thrillerrel jelentkezünk tőle, amelyben a jómódú családban felnövő Alixet egy nap felkeresi egy titokzatos srác, aki azzal szembesíti, hogy a lány abból szerzi pénzét, hogy hiányosan tesztelt gyógyszereket forgalmazó gyárakat véd az áldozatok követeléseivel szemben, Alixnek pedig hamarosan el kell döntenie, hogy lebuktatja-e azt az embert, aki felnevelte és mindent megadott neki. (A könyvről bővebben az SFmagon lehet olvasni.)

Bacigalupi ősszel megjelenő másik regénye, The Water Knife alapötlete a The Tamarisk Hunter című novellából származik. A történet egy sötét, vízben szegény területen játszódik Észak-Amerika délnyugati részén, a nem túl távoli jövőben. A klímaváltozás hatásai ebben a regényben is erősen megjelennek, és nem csupán a sci-fi olvasók számára lehet érdekes, hanem bárki számára, akit érdekel, hogyan halad a világ az ökológiai és gazdasági katasztrófa felé.