Ha valaki szeretne belelapozni a könyvbe, most megteheti: az alábbi linkre kattintva elolvashatjátok az első fejezetet.

http://issuu.com/gabokiado/docs/babelfiai_elsofejezet

"A London folyói tökéletes szórakoztató urban fantasy, inkább azoknak, akik valami könnyedre és humorosra vágynak kikapcsolódásnak, és bár sorozat – és ott nekem mindig a karakterek a húzóerők –, inkább a világra és Londonra támaszkodik Aaronovitch."

Bővebben itt!

Mint azt sokan tudjátok, az Ólomerdő eredetileg hét évvel ezelőtt jelent meg, a mostani kiadás az előző átdolgozott változata. A mai bejegyzésben arról olvashattok, Csilla miért gondolta úgy, hogy alakít még ezen a régi történeten.

Hiába vannak új könyveink, azért ne feledkezzünk el a régebbiekről sem. Az olvassbele.com-on például nemrég jelent meg lelkendező kritika a Shadáról:

"Nagyjából a könyv felétől maga a cselek­mény is felpörög. A jelenetek izgalmassá és filmszerűvé válnak. És innentől kezdve minden Doctor Who-rajongó garantáltan élvezni fogja a leírásokat is, hiszen min­den kép tökéletesen beleillik a sorozat vi­lá­gába."

Bővebben itt!

Ma újabb vendégposztot olvashattok Anitától, aki ezúttal arról írt, hogy milyen viszony fűzi a fantasy műfajához.

Valamiért úgy éreztem, sokan kíváncsiak lennétek néhány háttérinformációra és kulisszatitokra az Ólomerdővel kapcsolatban, ezért megkértem Csillát, írjon pár bejegyzést, amelyekben megoszt veletek pár apróságot. Az első ilyen poszt címe lehetne az is, hogy "Az Ólomerdő születéséről", de ez egyrészt túlságosan rímelt volna Anita első vendégbejegyzésére, másrészt most nem egyszerűen a könyv születéséről kérdeztem, hanem arról, miért döntött úgy, hogy magyar népmesei elemekkel kombinált fantasyt fog írni. A válaszát a "tovább"-ra kattintva olvashatjátok.

A Londoni Könyvvásáron volt alkalmam találkozni Ben Aaronovitch-csal, a London folyói írójával, aki élőben ugyanolyan szellemes és jó kedélyű, mint könyveinek főszereplője, Peter Grant – bár a hasonlóságok itt véget érnek, mert mint kiderült, Peterrel ellentétben ő nem tud főzni és az életét sem borítják fel rendre a furábbnál furább alakok (csak amennyire ez a mágiamentes életben általános).

A magyar kiadás nagyon tetszett neki, elvégre egynémely másik európai nyelvvel ellentétben ebből aztán még szótöredékeket sem érthetett. (Azért az első fejezet szóvicces címét el kellett magyaráznom, hogyan oldotta meg a fordító, Pék Zoltán, aki egyébként derekas munkát végzett a poénokkal.)

Ben elmondta, hogy Peter Grant teljes fegyverzetben pattant ki a fejéből (ritka dolog ez még a profi íróknál is), és bár az a tény, hogy színesbőrű, nem jelentett akkoriban politikai állásfoglalást, azon kevés dolgok egyike volt, amelyekhez mindenáron ragaszkodott, mikor tető alá hozták a filmsorozat-szerződést. Mert a Peter Grant sorozatból tévésorozat is készül a BBC-nél, rögtön a Jonathan Strange & Mr. Norell után, Ben fontos feltételei közül a másik is teljesült: a forgatókönyvek írásában is közre fog működni, így biztosak lehetünk benne, hogy a megszeretett karakterek nem fognak megváltozni.

Láttunk egy föld alatti folyót (illetve, mivel a felszínen sétáltunk, annak hűlt helyét), és Ben megmutatta az épületet, ahol mindazon dolgok történnek, amikről azt hisszük, a Scotland Yardban csinálják.

Mint elmondta, nem gondolta volna, hogy a könyvei ekkora sikert érnek el. Amikor belefogott a London folyóiba, épp le volt égve, és úgy döntött, azt ír, amit szeretne – és ez bejött neki, olyannyira, hogy most már el sem tud menni conokra, mert megszállják a rajongók, pedig ő maga is szívesebben venne részt olvasóként.

De azért elég jól tűrte, hogy egy fénykép erejéig rajongóvá váljak és közös selfie-t készítsek vele (jóval magasabb nálam, ezért ő lehajolt, én meg lábujjhegyre álltam).

Kérdeztem Bentől, meddig írja a sorozatot. Azt felelte: ameddig élvezi vagy meg nem tud venni egy tengerjáró jachtot. De talán még azután is.

Reméljük, még jó sokáig.

Nemrég jeleztük, hogy számíthattok pár blogbejegyzésre Moskát Anitától, és itt is van a második. A regényben Léonard, a titokzatos múltú próféta Bábel romjaira talál, és új vallást épít fel köré, amelynek szabályai néhány évtized alatt az emberek életének részévé válnak, miközben egyre inkább elvadulnak és egyre embertelenebb áldozatokat követelnek. A minap megkérdeztük Anitától, hogy miért éppen egy képzeletbeli vallás és egyháza kritikáját tette meg a Bábel fiai egyik fő motívumának. A válasza a "tovább"-ra kattintva olvasható.

A film hazai forgalmazásáról továbbra sincs új infónk, de az alapjául szolgáló könyvet még mindig el tudjátok olvasni magyarul: évekkel ezelőtt adtuk ki, A felszín alatt címen.