Menü

Gabo webshop

Címkék

Aaronovitch (21) Adam-Troy Castro (3) Adams (14) Addison (5) akció (1) Akins (3) All You Need is Kill (1) antologia (5) antológia (8) Asimov (13) A Dűne messiása (2) A holnap határa (1) Bacigalupi (6) Barry (2) bejelentes (28) beleolvaso (9) Beukes (9) blogturné (1) blörbök (1) borito (30) Buglyó (6) Campbell (6) Colfer (15) Cserny Timi Pookah (2) Csigás Gábor (1) Dickinson (2) díj (2) disztópia (1) Doctor Who (3) Dozois (3) Dűne (2) e-könyv (1) ebook (4) Edge of Tomorrow (1) előrendelés (1) érdekesség (12) eredményhirdetés (1) értékelés (1) Ezüstkéz (1) fantasy (90) film (8) folyói (1) Frank Herbert (2) Góliát (1) grafika (11) Gregory (11) Hannu Rajaniemi (1) Hendrix (3) Holdstock (29) Holmberg (3) horror (7) idezet (7) interju (16) Irha és bőr (1) Jacek Dukaj (1) Jackson (1) játék (2) Joe Hill (2) Joyce (2) Kindle (2) kisregény (2) Kitschies (2) Kleinheincz (19) klímaváltozás (1) könyvajánló (1) könyvhét (2) körkérdés (5) kozerdeku (1) kritika (29) Leckie (19) Le Guin (4) light novel (1) Locus-díj (1) London (1) Lőrinczy (1) Mars 500 (1) McDonald (11) Miller (2) Mitágó-erdő (1) Moskát (19) Netflix (1) Nix (4) novella (19) Novik (5) nyeremény (1) ólomerdő (1) pályázat (9) Panoráma (1) Pearson (12) Rajaniemi (1) regény (2) rejtvény (1) rendezvény (1) Rengeteg (1) részlet (1) Roberts (14) Robertson (3) Rothfuss (32) Rusvai (2) Sakurazaka (7) Sánta Kira (2) Sapkowski (3) sárkány (1) sci-fi (65) Shada (1) Smythe (39) St. John Mandel (4) Staveley (10) Strahan (4) Sümegi (4) Szakurazaka (7) tartalomjegyzék (1) thriller (3) Tikos Péter (2) Tom Cruise (1) Tünde Farrand (1) tündöklő (1) undefined (2) urbanfantasy (3) Vaják (3) Wecker (3) Westerfeld (1) Witcher (2) YA (4) zsebkönyvsorozat (1) Címkefelhő

Facebook

Feedek

2014.05.22.

Kockulás és regényírás

r_g

buglyo_blogbanner.jpg

Május elején elkezdtük bemutatni Gergőt, az Oni-trilógia szerzőjét, aki azóta megosztott velünk pár izgalmas háttérinfót civil munkájával kapcsolatban, legutóbb pedig arról írt, hogy életében és regényeiben milyen szerephez jut Japán. A mai bejegyzésében arról mesél nekünk, hogyan szeretett bele egy életre a fantasy műfajába, és egyáltalán, milyen körülmények vették rá, hogy regényírásra adja a fejét.

Hogy miért írok regényt, illetve fantasyt?

Erre válaszolhatnám azt, hogy mindig is érdekelt az irodalom, szerettem olvasni és fogalmazni, gyerekkoromban meséket írtam, stb. Jól hangzó, „biztonságos” válasz, de nem igaz – pontosabban nem ez a teljes igazság. A valódi helyzet az, hogy iszonyú kocka vagyok. Attól kezdve, hogy kilencévesen megkaptam az első számítógépemet, és nagyjából ugyanekkor egy budapesti unokatestvérem megbolondított a Marvel és DC képregények világával, a gyerek- és fiatalkorom a fantasy bűvöletében telt. (És amennyi szabadidőm akad a munka, a két gyerek és az Oni-trilógia mellett, azt ma is fantasy-könyvekkel és -filmekkel, no meg videojátékokkal töltöm.)

A Gyűrűk Urát sajnos aránylag későn olvastam (2001-ben, amikor a mozikba került az első film), így gyerekként Nemes István Cherubion-történetei és a Kaland, játék, kockázat könyvek jelentették számomra a „high fantasy”-t. Ez utóbbiaknak köszönhetően ismertem meg azt az érzést, amikor az ember nem csak tétlen olvasója egy sztorinak, hanem befolyásolni tudja az események alakulását. Talán miattuk lettem gimnazistaként a hagyományos, papírral és dobókockával játszott szerepjátékok rabja, és bár sokféle karakterrel játszottam, a többiek egyre gyakrabban kértek fel a kalandmester, vagyis a mesélő szerepére (annak ellenére, hogy több karakter halála száradt a lelkemen, mint bárki másén).

A gimi után azonban szétszéledt a régi szerepjátékos banda, és hiába ugrottak be egyre-másra az újabb kalandötletek, szinte soha nem adódott rá alkalom, hogy „elmeséljem” őket (ebben némileg a szervezői adottságom, vagy annak hiánya is szerepet játszott). Végül meguntam a hiábavaló telefonálgatást, megvontam a vállam, és leültem a billentyűzet elé, eleinte csak azért, hogy magamat szórakoztassam az írással. Míg kalandmesterként tartanom kellett magam egy-egy, már meglévő világ szabályaihoz, most teljesen új világokat alkothattam, és éltem is a lehetőséggel. A legelső írásaim persze rövidek voltak, de hamar gyűlni kezdtek az ötletmorzsák egy nagyobb lélegzetű fantasy-történethez: ebből született meg később az Oni.

Az ötleteim persze ma is gyűlnek, noha egyelőre csak jegyzet formájában, mert a trilógia befejező részének írása mellett nincs szabad kapacitásom mással foglalkozni. (Meg egyébként sem vagyok olyan típusú író, aki egyszerre több sztorit is ír: már annak is örülök, ha az Onival kapcsolatos részleteket mind fejben tudom tartani, elkerülve a logikai bukfenceket.) Ha az ember írásra adja a fejét, szembe kell néznie vele, hogy mindig több történet lesz a tarsolyában, mint amennyit valaha is képes lenne megírni, ráadásul az ötletek akkor jutnak majd eszébe, amikor a legkevésbé sem várja: engem néha annyira ki tudnak szakítani a való világból, hogy azt is elfelejtem, mit csinálok éppen. Furán hangzik, de szerintem az íróember rokonságban áll a fent említett képregények mutáns szereplőivel, azaz félig író, félig ember.

Címkék: fantasy Buglyó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gabosff.blog.hu/api/trackback/id/tr886180859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.