Január 22-én, hétfőn elhunyt Ursula K. Le Guin, az egyik legnagyszerűbb és legnagyobb hatású fantasztikus írónő. Nevéhez huszonegy regény, tizenegy novelláskötet, négy esszékötet, tizenkét gyerekkönyv, hat verseskötet és négy regényfordítás kapcsolódik.
Legismertebb fantasy írásai a Szigetvilág-ciklus darabjai, köztük A szigetvilág varázslója, az Atuan sírjai és A legtávolibb part. Le Guin sci-fi regényei, A sötétség balkeze és A kisemmizettek a tudományos-fantasztikus irodalom nagy klasszikusai. Magyarul életművének csak egy része jelent meg, legutóbb éppen novelláinak gyűjteménye, Valós és valótlan I-II. címen. Fájdalmas és felemelő egyben, hogy jelenleg is Ursula K. Le Guin szavaival dolgozunk: kisregényeinek kétkötetes gyűjteményét erre a tavaszra terveztük.
Hatása felmérhetetlen, nemcsak regényeivel, novelláival, de verseivel, beszédeivel és esszéivel is formálta a kortárs irodalmat, és nem csupán a fantasztikus irodalmi közeget. Díjainak diverzitása is bizonyítéka annak, hogy az irodalom minden területén korszakalkotó jelentőségű író volt, és olyan írókra volt nagy hatással, mint Salman Rushdie, David Mitchell, Neil Gaiman és Iain Banks. Elnyerte többek között a Hugo-, Nebula-, Endeavor-, Locus-, James Tiptree Jr.-, Sturgeon-, PEN/Malamud-, a Pushcart- és a Janet Heidinger Kafka-díjat, valamint a National Book Award díjat.
Az elmúlt években elnyerte a World Fantasy Award életműdíját, valamint a Los Angeles Times, a Pacific Northwest Booksellers Association, a Willamette Writers és a Kongresszusi Könyvtár Élő Legendák díját. A Science Fiction Writers of America a Damon Knight nagymesteri címmel tüntette ki, és megkapta a Margaret A. Edwards-díjat is.
Változatos témái politikai, ökológiai, filozófiai kérdéseket járnak körbe, szociológiai és pszichológiai érdeklődése olyan elképzelt társadalmak leképezésében nyilvánult meg, amelyek tükröt mutattak saját civilizációnknak.
Hatalmas életművet ajándékozott nekünk, és műveiben még sokáig velünk marad.
Az egyik beszédéből vett idézettel búcsúzunk:
„Csupán a képzelet képes megszabadítani minket az örök jelen béklyóiból; feltalálja, feltételezi, színleli vagy felfedezi az utat, amelyet aztán az értelem követhet a lehetőségek végtelenjébe, a nyomot, mely átkanyarog a választások labirintusán, a történetet, mely elvezet a valóban emberi szabadsághoz, ahhoz a szabadsághoz, mely nyitva áll mindazok előtt, akiknek elméje el tudja fogadni a valószerűtlenséget."