"A holnap határa összességében egy könnyed, gyors tempójú, de ugyanakkor komoly téttel rendelkező military sci-fi regény, ügyesen megkavarva egy időhurokkal, ami a filmváltozat trailerei alapján még azoknak is fog bőven újdonságot nyújtani, akik előbb nézik meg a filmet, és csak utána kapnak kedvet a regény elolvasásához, és nem csak amiatt, mert a japán történetet Tom Cruise-zal amerikanizálták, vagy mert a regény hősei jóval fiatalabbak."
Bővebben itt!
Tavaly a Kitschies-díjátadón az Ancillary Justice nyerte el az Arany Csápot, vagyis a Legjobb debütregénynek járó díjat (a zseniális könyv azóta a BSFA-, a Nebula és a Clarke-díj birtokosa is). Alább megnézhetitek Ann Leckie rövid köszönőbeszédét, amelyből kiderül, hogy az írónőnek van humora is:
Az elmúlt héten folyamatosan csöpögtettük az információkat, idézeteket könyvheti könyvünkkel kapcsolatban, és délelőtti posztunkban félig-meddig le is lepleztük. A hír tehát igaz: új könyvünk Daryl Gregory amerikai SF-író rendhagyó zombiregénye, a Stony Mayhall második élete.
Daryl Gregory leginkább arról ismert, hogy előszeretettel nyúl popkulturális toposzokhoz és forgatja ki őket úgy, hogy azok megújulva az emberi természetre reflektáljanak egy csavarokban gazdag, izgalmas és elgondolkodtató regényben. A Stony Mayhall második élete a zombikkal foglalkozik, új és érdekes formában. A cselekmény nagy része két zombiinvázió kitörése között játszódik, az apokalipszishez vezető utat pedig az író egy nem mindennapi család történetén keresztül mutatja be – ugyanis ebben a családban a legfiatalabb (örökbefogadott) fiú zombi. Ő Stony Mayhall, aki élete nagy részét bujkálással tölti, és aki mindenki számára megmagyarázhatatlan módon növekszik és felnőtté érik, miközben az élőhalottak létezésének és az emberi léleknek a határait kutatja.
A könyv az Ad Astra Kiadó és a Gabo Kiadó közös gondozásában jelenik meg, és ha minden jól megy, a szerző következő regényére sem kell már nagyon sokat várni.
Most, hogy lezárultak az EP-választások, még egy választás áll élőhalott honpolgáraink előtt: melyik zombipártra szavaznál? A tét nem más, mint az (élő és holt) emberiség jövője – és ez a választási ciklus a szerves anyagok természetes lebomlásának ciklusát követi.
Hogy megkönnyítsük a felelősségteljes döntést, összeállítottunk egy kérdőívet, hogy eldönthesd, melyik zombipárt értékrendszere áll a legközelebb hozzád. Nincs más dolgod, mint őszintén kitölteni ezt a tesztet.
1. Szerinted emberek és zombik képesek békében élni egymás mellett?
a) Persze, virágozzék (és oszladozzék) minden virág! (3 pont)
b) Soha nem fognak tudni együtt élni, az egyik fajnak pusztulnia kell. (1 pont)
c) Csak amíg a zombik rejtőzködnek. (2 pont)
2. Mi a különbség ember és élőholt között?
a) Az élőholtak az evolúció következő lépcsőfoka. (1 pont)
b) Csak a test állapota, a tudat ugyanaz. (2 pont)
c) Az élőholtak elkárhozott emberek. (3 pont)
3. Hajlandó lennél zombivá tenni egy érző emberi lényt?
a) Csak végszükség esetén, ha az élőholt faj fennmaradása a tét. (2 pont)
b) Soha nem alacsonyodnék le odáig. (3 pont)
c) Miért ne? Én meg egy érző élőhalott lény vagyok. (1 pont)
4. Zombi létedre segítenél-e az embereknek?
a) Dehogy, hiszen akkor lelepleződöm. (2 pont)
b) Legfeljebb a halálba segíteném. (1 pont)
c) Persze, hiszen valahol mélyen mind emberek vagyunk. (3 pont)
5. Amikor az emberek zombikat mészárolnak, az téged...
a) teljesen bepöccint. Bosszút kell állnunk! (1 pont)
b) elszomorít, de megérted, hogy miért volt szükséges ez az ő szempontjukból. (3 pont)
c) megijeszt, és még gondosabban álcázod magadat. (2 pont)
A hozzád legközelebb álló pártok leírását a kép és a Tovább gomb után találod.
Hamarosan leleplezzük könyvheti könyvünk címét, addig is itt egy újabb részlet:
„Visszakanyarodott a sávba. Egész idő alatt egyetlen autó sem jött errefelé. A legközelebbi telefon a sajátjuk volt, jó néhány kilométernyire. Fel kellett hívnia a rendőrséget, vagy talán a tűzoltókat, és megmondani nekik, hol találták meg a lányt.
Alice hirtelen felsikoltott, és Wanda kis híján rátaposott a fékre.
– Alice, ezt soha…
– Anya!
A csecsemő szeme nyitva volt.
– Ez időnként megtörténik – mondta Wanda megnyugtató nővérhangján. Alice talán hisz neki, ha ezt a hangot használja.
– Mozog! – suttogta a lánya."
***
Mit tennél, ha egy halott csecsemőt találnál az út szélén, az pedig mégis kinyitná a szemét és megmozdulna? Ha tudnád, hogy zombit tartasz a kezedben? Főbe lőnéd...? Elégetnéd...?
Vagy embert nevelnél belőle?
A mi válaszunkat hamarosan megtudjátok.
(A kép forrása: http://beyond-oddities.deviantart.com/)
Szóval, hamarosan érkező könyvünk, még ha ezt a fenti illusztráció nem is támasztja alá, részben a családi szeretet fontosságáról szól. Meg az önfelfedezésről. Az amerikai regény főhőse ugyanis igazi kívülálló, vívódó alkat, aki csak a szeretteire számíthat. Tényleg nehéz dolga van, próbáljátok csak elképzelni, mit éreznétek, ha ezzel kéne szembesülnötök:
„Egyetlen tudományos könyvben sem talált semmit magáról. Tudta, hogyan kellene működnie az emberi testnek: a tüdő beszívja a levegőt, aztán továbbítja az oxigént a vörös vértesteknek, a szív pedig eljuttatja a vért a sejtekhez. Ő tudott ugyan lélegezni, a szíve nem vert, és vére sem volt. Ha a sejtek nem kapnak oxigént, nem dolgoznak. Az izmok nem tudnak összehúzódni, a neuronok nem közvetítik az ingerületeket. Olyan tehetetlennek kellene lennie, mint egy agyagtömbnek. Mégis mozog és beszél. Növekszik. Vannak érzései és ötletei. Azon gondolkodott, hogyan gondolkodik egyáltalán.”
Május elején elkezdtük bemutatni Gergőt, az Oni-trilógia szerzőjét, aki azóta megosztott velünk pár izgalmas háttérinfót civil munkájával kapcsolatban, legutóbb pedig arról írt, hogy életében és regényeiben milyen szerephez jut Japán. A mai bejegyzésében arról mesél nekünk, hogyan szeretett bele egy életre a fantasy műfajába, és egyáltalán, milyen körülmények vették rá, hogy regényírásra adja a fejét.
A Könyvhétre új megjelenéssel készülünk, és nem túlzunk: ez a regény formabontó. Amikor először olvastuk az eredeti kiadás fülszövegét, bevalljuk, kicsit szkeptikusak voltunk, mondván: annyi ilyen történetet ismerünk már, álmunkból felkeltve is el tudjuk mesélni, honnan hová jut el a sztori.
Aztán elolvastuk magát a könyvet.
Egyelőre csak egy idézetet ajánlunk belőle:
„Azt akarom mondani nektek, hogy a dolgok változóban vannak. Az emberek hozzáállása is változik. Találkoztam olyanokkal, akikre nem hat a kormány félelempropagandája. Ők nem félnek, elkötelezték magukat a támogatásunk mellett. Felismerték, hogy mellénk kell állniuk, mert bármelyikük lehet a következő kitaszított, a következő célpont, a következő áldozat.”
Már a japánkiadás is felvillantott valamit abból, hogyan nézne ki A holnap határa képregény. Az eredeti regény illusztrációit az az Abe Jositosi (Yoshitoshi ABe) készítette, aki a Serial Experiments Lain, a Haibane Renmei és a Texhnolyze animék karaktereit is tervezte (A Haibane Renmei eredetije is az ő munkája volt.).
Az eredeti regényben több színes, kihajtható illusztráció is szerepelt.
Yoshitoshi ABe grafitiművészként kezdte pályafutását, ami miatt többször összetűzésbe került a törvénnyel. Sokak szerint ez az időszak tükröződik vissza munkáin, amelyek többnyire sötétek, komor hangulatúak. Digitálisan készíti rajzait, a vázlatokhoz elég a tabletje és az ujja (no meg egy erre alkalmas applikáció), és több munkáját is a hagyományos kiadókat megkerülve, rögtön elektronikusan jelentette meg.
2014 januárjában a Weekly Young Jump és a Weekly Shonen Jump elkezdte részletekben leközölni a mangaadaptációt. Ezt Obata Takesi mangaművész készítette, aki többek között a Hikaru no go-ról és a magyarul is megjelent Death Note mangakája.
A holnap határából nem csak manga készült. A Haikasoru kiadó idén megjelentetett egy Lee Ferguson által rajzolt képregényt, amelynek képi világa gyökeresen különbözik a mangáétól (és a filmétől).
Rajongói próbálkozások is akadtak. A Genkis nevű francia képregényrajzoló és illusztrátor már próbaoldalakat is készített a történethez.
Nektek melyik megközelítés tetszik inkább?
Az ekultura TV interjút készített Csillával a Könyvfesztiválon, a negyed órás beszélgetést itt tudjátok megtekinteni:
